Page 167 - ap081603+

Rákosi, a ravasz taktikus kihasználta, hogy amikor az NSZK belépett a NATO-ba, Moszkvában Sztálin hívei kerültek fölény-be. Így az is lehetővé vált számára, hogy 1955 végén Nagy Im-rét kizárassa a pártból. Ez azonban olaj volt a tűzre, mert a magyar nép nagy része a reformok híve maradt. 1955-ben Nagy Imre helyére a fiatal Hegedűs Andrást ültették a miniszterel-nöki székbe. Az új kormányfő egyetlen figyelemre méltó tette az volt, hogy aláírta Magyarország belépését a Varsói Szerző-désbe. A Rákosi–Gerő-irányvonal visszatért a régi politikához. Nem élvezhették azonban sokáig hatalmukat, mert Moszkvá-ban az SZKP XX. kongresszusa megpecsételte sorsukat. Nagy Imre azonban egy időre nem szólhatott bele a politikába.

Biztató jelnek számított, amikor 1955 májusában a szovjet csa-patok kivonultak Ausztriából. A magyarok azonban hiába re-ménykedtek, a Varsói Szerződés megállapodása szerint a Ma-gyarországról való kivonulás szóba sem került. Megnyíltak a Gulagok, számos politikai fogoly – közöttük Kovács Béla – ha-zatérhetett Magyarországra. Rákosi mozgástere egyre szűkült, aminek eredményeként 1956 júliusában lemondatták főtit-kári tisztségéről. Jelentős változás azonban nem történt, mert helyébe Gerő Ernő került. A párt második, legnagyobb hata-lommal bíró embere Kádár János lett.

Gerő Ernő politikája továbbra is ébren tartotta az ellenzékie-ket, annál is inkább, mert az országban nem fordult jobbra az emberek élete. A fennálló rend elleni szervezkedés vezető csoportja az értelmiségekből, elsősorban az írókból álló Pető-fi Kör volt.

1956 nyarán már komoly tömeget mozgatott meg a kör. Te-vékenységét sem Rákosi, sem Gerő nem tudta már betiltani. A Nagy Imre körül szerveződő és egyre erősödő pártellenzék legemlékezetesebb lépése Rajk László újratemetése volt. Az 1949-ben kivégzett Rajk rehabilitálása jelkép volt, amely Rákosi törvénytelenségeinek leleplezéséről szólt. A nyilvános temetést

1956. október 6-án tartották.

A Rákosi–Gerő-korszak utolsó politikai eseménye volt, ami-kor Gerő Ernő, moszkvai parancsra, 1956 októberében Jugoszlá-viába látogatott. Rendeznie kellett TitóvalMagyarország kapcso-latát. A szerb vezér ekkor már baráti viszonyt ápolt Moszkvával. A tárgyalásokat követően, a magyar küldöttség 1956. október 23-án tért vissza Jugoszláviából Budapestre.

Idézd fel, hogy miről szólt az SZKP XX. •

kongresszusa! Kinek a beszéde jelentett for-dulatot a sztálini diktatúra folyamatában?