Page 179 - ap081603+

unió része lett. A prágai kormány a háború után a Csehszlová-kiában élő németeken és magyarokon állt bosszút. A Beneš elnök nevéhez fűződő határozatok – ezek voltak a ma is életben levő

Beneš-dekrétumok – révén lakosságcsere-egyezményt erő-szakoltakki amagyar államtól. Ennekkövetkeztében–mint koráb-ban már tanultuk –mintegy 100000 magyarnak kellett elhagynia ősei földjét. Ők termőföldjeiket, házaikat, állataikat, bútoraikat ott-hagyva, sokszor gyalogosan érkeztek Magyarországra, ahol a kite-lepült szlovákok és a kitelepített svábok házait kapták meg. Ezzel azonban még korántsem ért véget a Felvidéken ma-radt több százezernyi magyarság megpróbáltatása. A cseh-szlovák állam újabb módszerekhez folyamodott. Nagy vesz-teségeket okozott az ott élő magyaroknak az úgyneveztek

visszaszlovákosítási (reszlovakizációs) program. Az 1945 utá-ni csehszlovák politika azt kezdte hangoztatni, hogy a felvidé-ki magyarok tulajdonképpen szlovákok, csak az évszázadok során elmagyarosodtak. A teljes létbizonytalanságban vergő-dő, közel hatszázezer fős magyarságnak felajánlották, hogy ha szlováknak vallják magukat, visszakapják az állampol-gárságukat és az ingóságaikat. Nagyon sok magyar élt ezzel a lehetőséggel. Akik ennek ellenére is ragaszkodtak a magyar-ságukhoz, tehát nem voltak hajlandók „áttérni”, azoknak egy ré-szét 1947–1948-ban cseh területekre toloncolták.

Atörténelmi Kárpátalja 1945-benMagyarországtól, illetveCseh-szlovákiától mintegy háromszázezer lakossal a Szovjetunióhoz került. A Vereckei-hágótól Ungvárig, Beregszásztól Husztig és Munkácsig húzódó területeken élő magyarokra kegyetlen idők köszöntöttek. Sztálin birodalmában a magyarokat „Hitler utol-só csatlósainak” tekinteték. A magyar férfilakosság egy részét a már korábban említett „malenykij robotra” hurcolták el, akiknek aztán nagy része soha nem került haza. A kárpátaljai magyar la-kosságot úgy megfélemlítették, hogy az maradt egyetlen mene-déke, ha feladta nyílt magyarságát. Ez a kulturális egyesületek és a magyar iskolák számának csökkenésében mutatkozott meg.

A szolyvai emlékpark a kárpátaljai városkában an-nak idején felállított kényszermunkatáborra, illetve az ott elpusztított sok ezer magyarra emlékeztet

Az utódállamokban eltérő hangsúllyal, de ha-sonló módszereket alkalmaztak a magyarság el-nyomására. A magyar iskolák egy részét bezár-ták, a magyar értelmiséget, a hivatalnokokat tömegesen elbocsátották állásaikból. Nem jelen-hettek meg magyar nyelvű könyvek, újságok, megszüntették a rádió magyar nyelvű adásait. A szellemi tiltások mellett gyakran alkalmaztak fzikai megtörést is. A férfakat börtönre, jobb esetben kényszermunkára ítélték, a családokat kiforgatták vagyonukból, s számos más megalá-zó módszert alkalmaztak. Az utódállamok ha-tóságai az őseik lakóhelyén maradt magyarok mindennapi életét változatos módszerekkel ke-serítették meg.

Jugoszlávia (Délvidék) 1880 1 575 000 105 000 1 045 000 331 000 1910 881 000 185 000 1 658 000 568 000 1930 585 000 117 000 1 481 000 466 000 1941 761 000 245 000 1 712 000 528 000 1949 355 000 140 000 1 482 000 480 000 1960 519 000 146 000 1 616 000 495 000 1980 560 000 158 000 1 651 000 419 000 1991 587 000 156 000 1 620 000 349 000

 Elemezd a táblázatot! Milyen következte-tésre jutsz az 1880 és 1980 közötti évszá-zadban a Kárpát-medence – határainkon túl élő – magyarsága létszámának változá-sát illetően? Mi az oka az 1930-ban, az 1941-ben és az •

1949-ben megfigyelhető jelentős létszám-ingadozásoknak? Kutass a könyvtárban a magyar nemzetisé- •

giek 21. század eleji népességarányai után! Beszéljétek meg tanári irányítással a válto-zások okait!