Page 76 - ap081603+

A magyar írók és költők egyik „aranykora” volt a két háború közötti idő-szak, amely alatt a Nyugat című folyóirat nagy nemzedéke adta ki műveit. Két irányzat alakult ki, amelyekre azonban a politika is rányomta a bé-lyegét. A városi (urbánus) és a vidéki (népi) írók közötti nézetkülönbsé-gek, ellentétek ezekben az években bontakoztak ki. Ez az ellentét politi-kai tartalmat kapott, amikor a népi írók elutasították a német és a szovjet diktatórikus törekvéseket, továbbá kritikával fogadták az ezeket megértő-en vagy közömbösen kezelő polgári irodalmat. Sajátos, új eszmei utat ke-restek, amelyet Németh László határozott meg a „harmadik út” fogalmá-val. A magyar parasztságot tekintették a legfontosabb társadalmi erőnek, bennük látták az ország gondjainak megoldását. Sorra jelentek meg a pa-rasztok nyomorban tengődő életét leíró tudományos-irodalmi művek, a szociográfák. A Németh Lászlóhoz közel álló írók műveikkel nagy vihart kavartak. Illyés Gyula Puszták népe, Veres Péter Az Alföld parasztsága, Szabó Zoltán A tardi helyzet, Féja Géza Viharsarok, Kovács Imre Néma forradalom című műve Magyarország egy-egy hátrányos helyzetű vidé-két mutatta be. Az írókra nyers őszinteségükért betiltások, börtönbünte-tések vártak. A népi írók folyóiratai, a Tanú, a Válasz és a Kelet Népe egyre több olvasóra számíthatott. Idetartoztak a baloldali érzelmű Erdei Ferenc és Darvas József művei is. A kor írófejedelme Herczeg Ferenc volt, akit a rendszer mindenki mást megelőzve támogatott, elismert. Molnár Ferenc Pál utcai ﬁúk című könyve máig sikeres alkotás. A kor jelentős műveit al-kották Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Márai Sándor, Karinthy Frigyes, József Attila, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Tóth Ár-pád, Szabó Lőrinc, Krúdy Gyula, és az első könyvnapok szervezője, Supka Géza. Európában egyedülálló volt az ünnepi könyvnap, amelyet 1929-ben Szabó Dezső Az elsodort falu és Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című művének megjelentetésével nyitottak meg. Íróinkat, de különösen köl-tőinket, akik világszínvonalú alkotásokat adtak ki kezükből, nyelvi magá-nyosságunk azonban elzárta műveiket nemzetközi megismertetéstől. Magyarország zenei nagyhatalomnak számított, amit a harmincas évek-ben Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő szerzeményei tovább erősítettek. A csodálatos zenekari és színpadi művek mellett Bartók és Ko-dály a magyar hagyományokat őrző népzenét és a modern európai zene új törekvéseit ötvözték zeneműveikben, s váltak a korszak művészóriásai-vá. Kodály kiváló pedagógiai érzékkel és nagy szeretettel fordult a gyere-kek felé, kidolgozva a világhírűvé vált Kodály-módszert.

 Nevezz meg a képen látható művészek al-kotásai közül egyet-egyet! Mit jelent a népi–urbánus ellentét? Kutass •

a könyvtárban vagy az interneten, hogy ez az ellentét létezik-e ma! Elemezz legalább egy képzőművészeti alko- •

tást az említett művészek művei közül! Vesd össze a történelemórán – a harmin- •

cas évek művészetéről, irodalmáról és kép-zőművészetéről tanultakat az irodalom- és művészeti órán tanultakkal! Fejtsd ki bővebben, mit jelent, hogy a zene •

nem ismer határokat, míg a magyar írók és költők be voltak zárva nyelvi környezetük-be! Mi a magyarázata annak, hogy a ma-gyar költők verseinek szépségét, élményét nem tudták idegen nyelveken „visszaadni”, míg a magyarra lefordított idegen nyelven írt versek legalább olyan értékűek voltak, mint az eredetiek?

Festőink, szobrászaink közül csak a legnagyob-bakat említjük, amikor felsoroljuk Medgyessy Ferenc, Aba Novák Vilmos, Derkovits Gyula, Egry József, Moholy-Nagy László, Barcsay Jenő és a Ferenczyek nevét.

A fotó- és flmművészet úttörői között is ott ta-láljuk a magyarokat. Elegendő csupán Kertész Mihály vagy Korda Sándor (1893–1956) nevét megemlíteni. Ez utóbbi Hollywood koronázat-lan királya lett, két testvérével, Vincével és Zol-tánnal együtt. Hírnevét az 1942-ben forgatott A dzsungel könyve című flm alapozta meg.