Page 13 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

11

– Hallod-e, te kis nyúl! Itt ne járj, mert alszik Kacor király, az én uram, s ha felébred és kijön, majd nem tudod, merre szaladj! Min-den állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

Megijedt a kis nyúl, szép lassan elkotródott, s egy tisztáson leku-porodva mind azon gondolkozott: – Ki lehet az a Kacor király? So-ha hírét sem hallottam.

Arra kódorgott egy medve. Kérdi tőle a kis nyúl:

– Hová mész, medve bácsi?

– Járok egyet, mert nagyon eluntam magam. – Jaj, erre ne járj, mert a róka azt mondja, hogy alszik a Kacor király, az ő ura, s ha feléb-red és kijön, majd nem tudod, merre szaladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a ha-talma!

– Kacor király? Soha hírét sem hallottam. Már csak azért is arra megyek, legalább meg-látom, milyen az a Kacor király.

El is indult a medve a róka barlangja felé, de a róka megállította:

– Hallod-e, te medve! Itt ne járj, mert alszik Kacor király, az én uram, s ha felébred és kijön, majd nem tudod, merre szaladj! Minden álla-tot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

Erre a medvének is inába szállt a bátorsága. Szó nélkül megfordult, és visszatért a kis nyúl-hoz. Ott találta a farkast és a varjút is, akik azt panaszolták, hogy ők éppen úgy jártak. – Ki lehet az a Kacor király?! Soha hírét sem hallottuk – mondták mindnyájan, s mind azon tanakodtak, mit tudjanak csinálni, hogy meg-láthassák.

Abban állapodtak meg, hogy meghívják ebédre a rókával együtt. Mindjárt el is küldték a varjút a vendégeket meghívni.

Mikor a róka meglátta a varjút, nagy méreg-gel kifutott s összeszidta, hogy megint alkal-matlankodik.

– Eltakarodj innen! Nem megmondtam már, hogy alszik Kacor király, az én uram, s ha felébred és kijön, majd nem tudod, merre sza-ladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

– Tudom, nagyon jól tudom! Nem is a ma-gam jószántából jöttem ide, hanem a medve, a farkas és a nyúl küldött, hogy meghívjalak ti-teket hozzájuk ebédre.

– Az már más! Várj egy kicsit!

Ezzel a róka bement megjelenteni a dolgot Kacor királynak. Kisvártatva ki is jött, s tudtá-ra adta a varjúnak, hogy Kacor király szívesen fogadta a meghívást. Elmennek az ebédre, csak tudják, hogy hova.

– Eljövök én hozzátok, s vezetni foglak ben-neteket.

A jó hírre a medve, a farkas és a nyúl ugyan-csak felütötték a lacikonyhát. A kis nyulat meg-választották szakácsnak, mert kurta farka van, s így nem könnyen égeti meg magát. A med-ve, a legerősebb, fát és vadakat hordott a kony-hára. A farkas asztalt terített, s pecsenyét for-gatott.

Mikor már kész volt az ebéd, a varjú elindult a vendégekért. Egyik fáról a másikra repült, de nem mert leszállni, hanem csak a fán maradt, s onnan szólítgatta a rókát.

– Várj egy kicsit, mindjárt készen leszünk – mondta a róka. – Csak még a bajszát pödri ki az én felséges uram.

S csakugyan: végre kijött Kacor király is. Lassan s nagy méltósággal lépdelt elöl, de a varjút mindig szemmel tartotta, mert félt tőle. A varjú is szepegett, csak fél szemmel mert reá tekinteni. Egyik fáról a másikra szökdécselt, úgy vezette őket.

A medve, a farkas és a nyúl nagy várakozás-ban voltak. Mind azt mondogatták: