Page 16 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

14

Prücsök

Volt egyszer egy csizmadia meg egy varga. Szegényebbek voltak a templom egerénél. Mi-kor ettek, mikor nem. Azt mondja egyszer a csizmadia a vargának:

– Az ördög éhezzék többet, komám! Nem megy a mesterség, hát szerezzünk pénzt úgy, ahogy lehet.

Összeülnek, tanakodnak, s kifundálják, hogy a varga a bíró hat szép pej csikaját elvezeti az erdőbe, ott egy jó sűrű helyen fához köti, a csizmadia pedig egy régi könyvből, mintha csak abba bele volna írva, kiolvassa jó pénzért a bírónak, hogy hol találhatja meg lovait. Hát éppen úgy csinálták, ahogy elegyezték egymás közt. Bezzeg ment a csizmadia a bíró-hoz, s mondta:

– No, bíró uram, mit fizet, ha nyomra veze-tem?

Ígért a bíró háromszáz forintot. Azzal csak elévett a csizmadia egy régi könyvet, tele volt az írva nagy ákombákom betűkkel, s elkezdett silabizálni:

– Oda fel a havason, Fenyőspatakától száz lépésre, annak a nagy sűrűségnek a közepén, egy bükkfához van kötve mind a hat ló. Ottan megtalálják.

Nekikészül az egész falu, mennek mind az erdőbe, ki fokossal 1 , ki baltával, ki kétágú vas-villával. Hát amikor odaértek, szemük-szájuk elállott az álmélkodástól. Csakugyan ott volt mind a hat ló egy bükkfához kötve. A bíró nagy örömében mindjárt kifizette a csizmadi-ának a háromszáz pengő forintot, s híre ment az egész országban, még azon túl is, hogy Prü-csök uramnak, mert így hívták a csizmadiát, van egy csudás könyve, s olyan nem történhe-tik a világon, hogy ő abból a könyvből ki ne ol-vassa.

Meghallja ezt a király is, s megörült erősen, mert a királyné éppen akkoriban vesztette el a legkedvesebb gyűrűjét, s egész betege lett, annyit sírt miatta. Azt mondták a doktorok, hogy azt a gyűrűt a föld feneke alól is elé kell keríteni, mert különben a királyné meghal szörnyű bánatában. Na, a király egyszeribe be-

fogat hat aranyszőrű paripát bársonyos, üveges hintóba, s küld a hintóval egy regement kato-nát, nehogy Prücsök uramnak valami baja essék. Haj, istenem, megijedt Prücsök, kékült-zöl-dült, reszketett, mint a nyárfalevél: most kitu-dódik az ő hitványsága. Elkezdett szabadkozni, hogy tud ám ő valamit, de nem sokat. A csu- dás könyvét, amiben a tudománya volt, elvesz-tette.

– Már tud, vagy nem – mondotta az udvar-mester –, kendnek jönni kell, Prücsök uram, mert ha kend nélkül megyek haza, a király fe-jemet véteti.

Megérkeznek az udvarba, ott a király nagy örömmel fogadja.

– Isten hozta kendet, híres Prücsök János. S mindjárt elmondja, hogy mi történt. Eze-lőtt egy héttel úgy eltűnt a királyné legkedve-sebb gyűrűje, mintha a föld nyelte volna el. – Úgy tudja meg, Prücsök uram, ha megta-lálja ezt a gyűrűt, hat szekér aranyat méretek kendnek.

Mondja Prücsök János:

– Megpróbálom, felséges királyom, ámbátor nem hiszem, hogy megtalálom.

Aztán arra kérte a királyt, hogy csak zárassa be őt egy szobába, hadd gondolkozzék ott há-rom napig. Beleegyezett a király jó szívvel, hogyne egyezett volna! Bevezette Prücsök ura-mat a legszebb szobájába, ottan leültette arany-lócára, s küldött neki annyi ételt, italt, hogy azt sem tudta szegény feje, mit egyék, igyék. „Hej, Istenem – gondolta magában –, ennek a jó életnek mindjárt vége lesz, s ha ki nem ta-lálom, hol a gyűrű, a király még karóba húzat-ja a fejemet szörnyű nagy haragjában.” Mit gondolt, mit nem, harmadik este, mikor az utolsó vacsorát hozták, azt gondolja magá-ban, hogy megszámolja, hány fogást eszik utoljára.

Bejön az inas az első fogással, s mondja Prü-csök hangosan: – Itt jön az első.

De az inas erre a szóra úgy megijedt, hogy szinte leejtette a tányért a kezéből. Kiszalad a