Page 17 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

15

konyhába nagy lelkendezve, s mondja a sza-kácsnak meg a kuktának:

– Jaj, jaj, végünk van, az a csudás ember tud-ja, hogy mi loptuk el a gyűrűt.

Mert közbe legyen mondva, csakugyan az inas, a szakács meg a kukta lopta el a királyné gyűrűjét.

– Hát honnét tudja? Mit mondott? – kér-dezte a szakács.

– Azt mondta: itt jön az első.

Megegyeznek, hogy a második fogást vigye be a szakács. Hadd lássák, mond-e annak valamit. Amint belép a szakács, mondja Prücsök uram:

– Itt jön a második.

Nagy ijedten lecsapja a szakács a tányért, ki-szalad a konyhába.

– Jaj, végünk van, igazán tudja, hogy mi lop-tuk el. Nekem azt mondta: itt jő a második. – No, majd meglátom, mint mond nekem – mondotta a kukta, s ő ment be a harmadik fo-gással. Bezzeg, hogy azt mondta Prücsök: – Itt jön a harmadik.

De már a kukta úgy megijedt, hogy a kezé-ből kiesett a tányér. Térdre esett Prücsök uram előtt, s megvallotta nagy sírva, hogy ők lopták el hárman a gyűrűt. Arra beszaladt a szakács is, az inas is, azok is térdre estek előtte, s össze-tett kézzel kérték, hogy ne árulja el, s adnak hárman háromszáz-háromszáz forintot. Gondolta magában Prücsök, az is jó a hat szekér arany mellett. Előadatta a gyűrűt, aztán beledugta egy jó darab kenyérbélbe, s mikor éppen az ablaka alatt mentek el a király puly-kái, a kenyér belét ledobta. Ott mindjárt föl-kapta egy nagy pulyka, s lenyelte. Ment mind-járt Prücsök uram nagy örömmel a királyhoz: – Felséges királyom, megvan a gyűrű, ölesse le azt a pulykát ni, annak a zúzájában megtalálja. Megöletik a pulykát, felhasítják a zúzáját, s hát csakugyan kifordul belőle a karikagyűrű. Szaladnak a gyűrűvel a királynéhoz. – Felséges királyné, megvan a gyűrű! S hát abban a szempillantásban, mintha csak letörülték volna róla a betegséget, egysze-ribe felvidult, jobban lett a királyné.

De hiszen lett egyszerre Prücsök uramnak becsületje. Hat nagy szekeret színig töltetett

arannyal a király. Bársonyos hintóba ültette Prücsök uramat, melléje rendelte az udvar-mestert, s egy regement katonát, nehogy a te-mérdek sok aranyat elrabolhassák.

Amint mennek az úton, egyszerre csak mi jut, mi nem jut az udvarmester eszébe, gondol-ja magában:

– Megállj, te csudás csizmadia, megtréfállak. Leszáll a hintóból, meglát a földön egy prücsköt, felveszi, jó szorosan a markába szo-rítja, s kérdi Prücsök uramtól:

– Na, Prücsök uram, ha olyan nagy a tudomá-nya, mondja meg, hogy mi van a markomban! Gondolkozik Prücsök, vakarja a fejét, s azt mondja nagy kínjában:

– Na, Prücsök, most megszorultál!

– Az ám – mondja az udvarmester – , csak-ugyan prücsök van a markomban. Mégis nagy a kend tudománya.

Azzal kinyitja a markát, s mutatja Prücsök uramnak: itt a prücsök.

Eközben hazaértek, behordották Prücsök uram házába a tenger sok aranyat, összecső-dült csodájára az egész falu. De bezzeg Prücsök uram nem sajnálta az aranyat. Két marékkal osztotta boldognak, boldogtalannak. Legtöbbet adott a vargának, a varga után a bí-rónak. De jövendőmondásért hiába jöttek hozzá, mindenkinek azt mondta: – Elveszett a csudás könyv.

Ha a csudás könyv el nem veszett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Benedek Elek

1 fokos: hosszú nyelű, kicsi balta