Page 19 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

17

Aranyszóló pintyőke

Hol volt, hol nem volt, hetedhét ország ellen volt, az Óperenciás-tengeren is túl, de az öreg-anyám házán is túl volt, élt a világon egy király. Annak volt három fia.

Már nagyon öreg volt, a szemét úgy kellett vasvillával feltámasztani. Azt mondja egyszer a fiainak:

– Fiaim, ha ti a fiatalságnak meg a halálnak vizéből tudnátok nekem hozni, s megkerítené-tek az aranyszóló pintyőkét, megfelezném ve-letek a birodalmamat.

Több sem kellett a három királyfinak. Ment, nyergelt egyszerre mind a három. A két öre-gebb szép paripára, a legkisebb egy csúnya szürke lóra. Mikor a nagyobbak a kicsit meg-látták, elkezdték csúfolni, hogy ilyen-amolyan, hogy mer elindulni azon a gebén. De rájuk se hajlott a kis királyfi, ment ő is az orra után. Útjában egy rossz kunyhóra talált, abban la-kott egy öregasszony.

– Adjon isten jó reggelt, öreganyám! – kö-szönt a királyfi.

– Adjon isten, kedves fiam! Mi járatban vagy?

Hát elmondta sorra, hogy mi végett vette a nyakába a világot.

Azt mondja az öregasszony:

– Én nem tudok semmit, de eredj, az erdőn túlnan lakik egy másik öregasszony, az majd tud valamit mondani.

Azzal elévesz egy korsót, a kezibe nyomja a királyfinak.

– Kedves fiam, ha jössz visszafelé, merítsd meg nekem ezt a korsót az élet vizével, s hozd be! Jótét helyébe jót várj!

A királyfi ment tovább. Az erdőn túl csak-ugyan megtalálta a másik öregasszonyt, de az is annyit értett az ő dolgához, mint a tyúk az ábécéhez, az is csak a korsót nyomogatta a ke-zébe. De elmondta, hogy oda nem messzire lakik egy még őnála is öregebb asszony, men-jen ahhoz, avval jól jár.

Elment, rá is talált arra a vénasszonyra is. Vénebb volt már az országútnál. Beköszön a királyfi:

– Adjon isten jó napot, öreganyám!

– Adjon isten, kedves fiam! – mondta volna az öregasszony, ha tudta volna, de csak úgy dö-dögte: – Hát mi járatban vagy? Elmondta a királyfi töviről hegyire. Azt mondja neki az öregasszony:

– Nagy fába vágtad a fejszét, kedves fiam! De próbáld meg, hátha sikered lesz! Ahogy in-nen elindulsz, elérsz egy nagy erdőbe. Annak a közepén találsz egy aranyvárat, egy ablaka mindig nyitva van. Ott kösd fel a lovad farkát, hogy egy szál se maradjon el, s ugrass be az ab-lakon! Mindjárt ott találod Tündérszép Ilonát, de meg ne csókold valahogy, mert akkor vé-ged, hanem szakítsd ki egy hajszálát, ezzel kösd be az aranyszóló pintyőke száját, ott talá-lod mindjárt Tündérszép Ilona mellett a kalit-kában. Balról folyik a fiatalságnak, jobbról a halálnak a vize, a korsaidat merítsd meg, avval gyere, de vigyázz, hogy a lovad farka fel legyen kötve, mert nagy baj lesz, ha észrevesznek. Ne-sze ez a kefe meg ez a tojás, meg ez a törülkö-ző, ha bajba kerülnél, ezekkel még kisegíthe-ted magadat.

Azzal a harmadik öregasszony is elévett egy korsót, odaadta a királyfinak a kefével, tojással meg törülközővel együtt. A királyfi pedig elin-dult. Nemsokára el is ért az erdő közepébe, az aranyvárhoz.

Leugrott hát a lóról, első dolga volt a ló far-kát felkötni, azzal újra felült, s beugratott a nyitott ablakon. Ott meg eltátotta szemét-szá-ját, mert olyant még életében nem látott. Egy székben ült Tündérszép Ilona. Annál szebbet még tán pingálni se lehetne, mellette egy kalitkában egy aranyszóló pintyőke. A ki-rályfi már odahajolt a Tündérszép Ilona arcá-hoz, hogy megcsókolja, de akkor eszébe jutott az öregasszony mondása. Kihúzott a Tündér-szép Ilona fejéből egy arany hajszálat, bekötöt-te az aranyszóló pintyőke száját. Azután merí-tett a fiatalság és a halál vizéből, ahány korsót hozott, mindet belemerítette, a kalitkát feltet-te a nyeregbe az aranyszóló pintyőkével együtt, s azzal irdóc! ment ki az ablakon.