Page 20 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

18

Igen ám, de elfelejtette a lova farkát újfent megkötni: egy szál kicsüngött belőle, a várhoz ért, s az a száltól olyant zendült, hogy a tündé-rek mind felébredtek a zendülésre. Mindjárt tudták, hogy ott járt valaki. És ahányan csak voltak, mindnyájan utána a királyfinak! Már majdnem elérték, amikor elhajította a kefét, amelyet az öregasszony adott. Mindjárt egy nagy erdő lett belőle.

Ahogy a tündérek az erdőből kiértek, mind-járt nyomában voltak újra az aranyszóló pin-tyőkének. Már nagyon égett a ló talpa alatt a föld, mikor a királyfi elhajította a tojást. Abból rögtön nagy hegy lett. A királyfi, amikor har-madszor is a sarkában látta őket, eldobta a tö-rülközőt, abból tenger lett, olyan, hogy még a tündérek sem tudták átlábolni.

Nemsokára útjába esett az öregasszony kunyhója, akitől a tanácsot kapta. Vitt neki egy korsó fiatalságvizet. Azután sorba elment a másik két öregasszonyhoz is a korsóval. Hazamenet a királyfi találkozott testvérei-vel, azok semmi haszon nélkül jártak. Mikor meglátták, hogy ott a két korsó az öccsük nya-kában, a kezében meg a kalitka az aranyszóló pintyőkével, kapták magukat, elvették tőle. Őrá meg ráparancsoltak, hogy öltözzék fel bé-resnek, álljon be az apjához kocsisnak, s az egészről ne szóljon senkinek semmit, külön-ben megölik. Otthon megörült az öreg király, hogy az ő két legnagyobb fia milyen derék

ember, mindjárt odaadta nekik birodalmának felét. A legkisebb fiát meg, aki béresnek volt öltözve, megfogadta kocsisának.

Így éltek. A két királyfi uraskodott, jómód-ban volt, a legkisebb lovat vakart meg szántott. Egyszer, ahogy felébrednek, látják, hogy éj-szaka a palota előtt támadt egy aranyhíd, szép, gyönyörű aranyhíd, a közepén áll Tündérszép Ilona, s azt kiabálja:

– Király, király, öreg király, küldd ki azt a fi-adat, aki engem a váramban megrabolt! A két fiú csodálkozott, hogy ki lehet az, mi járatban van.

Kimegy a legöregebb, lóra ül ő is, mint ahogy Tündérszép Ilona jött, s kiáll a hídra. Azt kérdezi tőle Tündérszép Ilona:

– Királyfi, mondd meg nekem, jobb vagy bal oldalamon folyik-e a halál vize! Az meg se tudott mukkanni.

Kimegy a második királyfi. Tündérszép Ilo-na attól is megkérdezi a halál vizét, de annak a felelete se ért egy petákot.

– Király, király, öreg király, ha házadból sen-ki sem tudja megmondani, amit én kérdezek, háborút indítok ellened!

Akkor a királyhoz bement a kocsis, azt mondja neki:

– Felséges királyom! Grácia fejemnek, en-gedd meg, hogy az aranyhídra mehessek, hát-ha én meg tudnálak menteni a háborútól. Kérdezi tőle is Tündérszép Ilona: