Page 35 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

33

Hamar kiszökött az udvarra. Már olyan jól megvizsgált nappal mindent, hogy ismerte a vár minden zegzugát.

Mezítláb, nesztelenül ment előre, s csakha-mar a szekérhez ért. Önkéntelenül belenézett. Megdöbbenve látta, hogy a fuvaros nem fek-szik benne.

Ebben a pillanatban megértette, hogy mi történik.

– Áruló, áruló! – suttogta.– Áruló van a várban. Úgy érezte, hogy őrajta áll az egész vár be-csülete, élete. A kis gyermek fölemelte fejét, összeszorította parányi öklét, s villogó szem-mel kereste a sötétben, merre van az áruló. Óvatosan sietett a kapu felé. A felső kapu nyitva állott, s az őrök a földön feküdtek. Ba-lázs megijedt, hogy talán halottak, de egy percnyi figyelés után hallotta a lélegzetüket. Csak aludtak. Úgy látszik, nagyon ízlett nekik a potyabor.

Kisurrant a kapun, s lefelé haladt a meredek várudvaron. Az alsó nagy kapunál iszonyodva látta, hogy ott van a fuvaros, s az egyik alvó ka-tonára hajolva keresgél, és kiveszi a zsebéből a kapukulcsot. Megismerte a csörrenéséről.

Úgy látszik, az alvó őr is meghallotta a neszt, mert gyorsan felemelkedett. A szekeres abban a szempillantásban szíven szúrta. Balázsnak a vére is megfagyott.

A kaput akarja kinyitni a cudar gyilkos. Ha-mar a vészharangot!

A harang éppen a kapunál volt, ahol a fuva-ros állott. De ő azzal nem törődve odarohant, megkapta a harang kötelét, s teljes erővel megrántotta.

A harangszó felverte az alvókat, mire a fuva-ros úgy megijedt, hogy kiejtette kezéből a kul-csot. Balázs villámgyorsan felkapta, s léleksza-kadva futott vele vissza a felső kapuhoz. Most eszmélt fel a kém. Meglátta a kisgyermeket, s utánarohant.

Balázs beugrott a felső kapun, s azt nagy erőfeszítéssel becsapta maga után. Ezzel meg-menekült az üldözőtől.

Vitézek lepték el a várudvart. A várnagy is jött; szolgák fáklyát hoztak. – Mi az? Mi történt?

– Vitéz várnagy uram, áruló van a várban! Ellenség a kapu előtt! De itt a kulcs, elfogtam a németet!