Page 50 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

48

rottunk mink, mint mezőn a varjak, ha követ hajítanak közéjük. Futott, aki bírt, néhányan a sövény tövébe, csak a Kuckó király maradt ott az udvar közepén. Moccanni se bírt szegény ijedtében.

– Hé, kisfiú – kérdezték tőle a katonák –, nincs ebben a ti falutokban valami bujdosó honvédtiszt?

– De... de van – nyögte a Kuckó király. – Hol van, merre van? – kaptak a szón a ka-tonák.

Háromszor is kérdezték, míg a Kuckó király meg bírt szólalni:

– Túl... túl a Tiszán, a bátkai majorban 1 . Az egyik katona egy aranypénzt szedett elő a tarsolyából, azt a markába nyomta a gyerek-nek.

– Nézd, ez a tied, amiért igazat mondtál. Ha odavezetsz bennünket, akkor másikat is kapsz. Megveheted rajta a bíró házát.

A Kuckó király szégyenlősen lehajtotta a fe-jét.

– Várjanak, míg besötétedik. Akkor álmában lephetik meg, akit keresnek.

– Egész okosan beszél ez a gyerek – mond-ta a katona a társainak.

Aztán egyikük kiállt a kapu elé, őrködni, ketten pedig beszállásolták magukat a Galam-

bosék tisztaszobájába. Vitték magukkal a Kuc-kó királyt is, hogy meg ne ugorjon valahogy. Esze ágába se volt az a szegény fiúnak. Csak azért leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:

– Imre bácsi, hol vágtak ma léket a Tiszán? – Mi közöd hozzá? – morgott mérgesen az öreg halász. – A makkosi töltés irányában, ha bele akarsz fulladni.

Kuckó király nem szólt többet, lehorgasz-totta a fejét, lefogta a szemét, úgy tett, mintha aludna. Alig bírták fölrázni a katonák.

– Hé, fiú, szedd össze magad! Indulhatunk már, akár harapni lehetne a sötétséget. A három katona közrefogta a gyereket, úgy vágtak neki az éjszakának. Hullott a hó sűrű, nagy pihékben, majd kiverte a szeme világát az embernek. Mikor a Tisza partjára értek, meg-szólalt a Kuckó király:

– Most már egymás háta mögé álljunk, jó távolast egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk, le ne üsse a lábáról a másikat. Majd én megyek legelöl.

A Tiszán éppen szembefogta a szél a kis csapatot. Olyan gorombán visszalökte őket, alig bírtak tőle haladni. Néha kiszalajtottak egy-egy szitkot a katonák a szájukon, egyszer aztán hátrafordult a Kuckó király: