Page 77 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

75

(...) Az iskolajárás utáni napon kezdődött – és végződött is egyben –, amikor hajnali négykor Pali már ott poroszkált a szőlők között, ahol az elvirágzott meggyfák illata kószált még, és a kakukk jósolt könnyelműen boldog-boldogta-lannak száz esztendőt.

A szőlő dombjáról már látni lehetett a pata-kocskát, melyet a helybéliek folyónak nevez-tek. Hát folyni folyt. Egyébként kis patak volt, ámbár ami igaz, az igaz – helyenként mély gödrei voltak, s ezekben másfél méteres víz is előfordult.

Pali horgászkészségének összerakása csak addig tartott, amíg apja megfeni a borotvát, ami ugye nem nagy idő? És azután csodálatos idő következett, csodálatosan szép idő – már ami az időjárást illeti –, és csodálatosan rossz idő, ami a horgászatot illeti. Pedig a hal moz-gott, hol itt, hol ott vetődtek fel rémült kesze-gek, de a horog meg se rezdült. Mi van itt? Közben odavetődött az öreg Mátyás, aki gyékényfonó és sánta volt.

– Máma én is horgászni akarok, Pali; beteg ez a szegény asszony, aztán halat kíván... Pali egy kis irigységgel adott helyet Mátyás-nak, aki később azt mondta, hogy azért nincs

fogás, mert valami nagy csuka emészti a kis halakat.

– Csordás Ferkó látta is!...

– Na, amit a Csordás Ferkó mond... De azért Pali erősebb horgot vett elő, és dupla adag gilisztát akasztott a horogra. Aztán csak nézték a vizet, amelynek rejtelmes mély-ségében...

– Vigyázz, te! – ordított fel Mátyás. – Jujuj, mekkora lehet!

Palinak be se kellett vágni, mert a hal úgy vitte a zsinórt, hogy majd megfulladt. Hajlott a bot, zörgött a kis orsó, s amikor már elfo-gyott a zsineg, a gyerek szaladt a parton, s utá-na az öreg Mátyás.

– Jaj, mekkora lehet, jaj, mekkora lehet... – kiabált az öreg, akkorákat sántítva, hogy a tér-de majd a földet érte.

Végül is kifulladt a hal, és feljött a víz színé-re egy jó félméteres csuka.

– Jaj! – nyögte Mátyás –, jaj, ha leszakad..., húzd közelebb.

És amikor a csuka karközelbe jutott (milyen szerencse, hogy sánta vagyok, suttogta az öreg), Mátyás bácsi úgy kontyon vágta a halat mankós botjával, hogy az egyszerre elfeküdt a vízen.

A csuka