Page 78 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

76

Palinak erősen reszketett a térde, és kicsit sápadt is volt, amikor végre kezében volt a hal. – Ezt hát megfogtuk... – lihegte az öreg. Pali nagy örömében is egy kis keserűséget érzett.

– Jól tartott a zsinór...

– Hej, ha én ilyent vihetnék az asszonynak – mondta az öreg, és szinte könnybe lábadt a szeme.

A gyerekben megdobbant valami.

– Ami ezután jön, az a magáé,Mátyás bácsi... De a csuka után már nem jött semmi. Ahogy fáradt a nap, úgy szomorodott el köz-tük a levegő. Megpróbáltak mindent. Csaliz-tak szöcskével, sáskával, kisbékával, lótetűvel... de – semmi.

– Hajaj – sóhajtott az öreg –, elmehetünk már, Pali fiam, mert ránk sötétedik. Amíg én ezzel a rossz lábammal hazaérek... meg még vacsorát is kell csinálnom.

Ballagtak a sötétedő úton hazafelé. Szótla-nul és szomorúan.

Add oda! – mondta valami belül Palinak, de a gyerek csak a földet nézte.

Add oda! – hallatszott megint, amikor az öreg elbúcsúzott –, de Pali csak annyit mondott: – Jójcakát, Mátyás bácsi... – és ahogy elvál-tak, futóra fogta hazafelé...

* * *

Idősebb Lakatos éppen végzett a műhely ki-takarításával, amikor fia berobbant a hallal.

– Ide nézzen, édesapám! A borbély meghökkent.

– Mi ez a rondaság, milyen feje van ennek? – Csuka! Annak ilyen kacsafeje van... De szép nagy, ugye?

Az apa fintorgott, majd ókulát tett fel. – A szeme üveges... Nyisd ki a kopoltyúját! Emeld csak feljebb, mert én meg nem fogom! – szaglászott. – Egyszóval ennek szaga van... A gyerek majdnem sírva fakadt, de túl a ke-serűségen valami felvillant. Valami jó. Tétován forgatta a csukát, és mindjobban érezte az örömszerzés legnagyobb örömét.

– Akkor... akkor odaadom Mátyás bácsinak. – Na, látod! Az még örül is neki.

* * *

Az öreg Mátyásnak akkorát villant a szeme, hogy pipára lehetett volna mellette gyújtani, amikor Pali beállított a csukával. – Édösapád küldi, ugye?

– Hát – vallotta be Pali –, azt mondta, hogy szaga van.

– Ennek – szagolgatta az öreg –, ennek? Hát tudod, fiam, milyen szaga legyen egy halnak?

* * *

Ballag a gyerek fáradtan hazafelé, és azon gondolkozik, hogy amit holnap fog, azt is az öregnek adja. Igen. Meg amit holnapután is.

Fekete István