Page 81 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

79

1. a) Számozással állítsd időrendbe az igéket!

__ megkívánta __ megfizetett __ elveszett __ kifutóztak __ meghalt

b) Írd meg az elbeszélés vázlatát a fenti igék használatával!

1. ________________________________________________________________________

2. ________________________________________________________________________

3. ________________________________________________________________________

4. ________________________________________________________________________

5. ________________________________________________________________________

2. Mondd el, hogy mit érezhetett a fiú, amikor eltitkolta barátja elől a labda helyét,

amikor meghalt Ferkó,

amikor Bíró Jancsi eltette Ferkó labdáját, amikor Jancsi elverte,

amikor visszaadta a verést Jancsinak!

3. a) A fiú melyik tulajdonsága okozott később lelkiismeret-furdalást? Keretezd be!

elkeseredett bűnbánó dühös irigy kárörvendő elégedett megkönnyebbült

b) Olvassatok fel egymásnak a tulajdonságokat bizonyító mondatokat a szövegből!

4. Hogyan fejezi ki a mesélő? Húzd alá a szövegben!

A házba szomorúság, bánat költözött. Két nap múlva Ferkó meghalt. Eltemették a fiút.

5. Jelöld *-gal az illusztráción, hogy ki lehet a mesélő? Miből tudod?

Mintha a könnyek a torkomra folytak volna, keserűn, min a bűn és savanyún, mint a rossz emlék. Megesküdtem: soha nem nyúlok senki holmijához.

A következő kifutózásnál újra odagurult a labda (már egy másik persze) a kukorica szélé-be. És ekkor Ferkó labdáját megtalálta Bíró Jancsi, és zsebre is tette nyomban.

– Aki meghótt, annak nem kell labda – mondta, s engem mintha megszúrtak volna, mert elhatároztam, hogy Ferkó vagyonát ké-sőbb majd mégis visszaszerzem az anyjának. – Ide a labdát! – kiáltottam, fuldokolva a dühtől.

– Akarsz egyet? – kérdezte Jancsi, aki gyen-ge gyerek volt, de erősen szemtelen. – Mert kaphatsz a fejedre!

És Jancsi úgy elvert, mintha mozdulni sem tudtam volna. De nem is tudtam, mert megér-demeltem. Mintha a Teremtő vert volna meg: halott barátom emléke és a bűn, amelyért meg kellett fizetnem. Tűrtem és törlesztettem. Hazamentem, sírva és megkönnyebbülve. És elterjedt súlyos vereségem története, és Jancsi másnap új kalappal jött iskolába. Hety-kén hordta, egy kicsit félrecsapva, s az első le-hető alkalommal egyszerűen nyakon legyin-tett.

És Jancsit én akkor rettenetesen elvertem. Utána még az új kalapját is megtapostam. Nem magamnak tartoztam vele. Sokkal in-kább Ferkónak.

Fekete István