Page 83 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

81

1. Fejezd be röviden a megkezdett mondatokat!

A gyerekek alig várták, hogy __________________________________________________ Ajándékot készítettek, és______________________________________________________ Amikor Nagyi megérkezett, kézen fogták, és ______________________________________ Nem értették, hogy __________________________________________________________ Sajnálták is, de______________________________________________________________ A Nagyi megsimogatta őket, és megígérte, hogy __________________________________

2. Beszéljétek meg!

Miért várták a gyerekek a nagymama nyugdíjba vonulását? Vajon miért sírt a nagymama?

Miért nem értették meg eleinte Nagyit az unokái?

Neked mikor mondták azt, hogy „Te ezt még úgysem érted!”?

3. Figyeld meg, hogy milyen a szöveg hangulata! Írd le! _______________________________ Magyarázd meg, hogy mi teszi ilyenné!

Keress a véleményedet bizonyító szavakat, kifejezéseket a szövegben! Olvasd fel a társadnak!

4. Fogalmazd meg a saját szavaiddal, hogy hogyan alakulhatott a nagymama és az unokái élete a későbbiekben!

Hová tettétek a gyerekeimet? Hová tetté-tek? Ezt kérdezte, mi meg nem értettük: mi-lyen gyerekeit?

Hát az utolsó nagycsoportomat! Hová tet-tétek? És csak sírt.

Öcsi begurult, és Nagyi lába elé zúdította a szemetesvödröt, a banánhéjak között a gondo-san kivágott fényképdarabkákkal.

Én teljesen lebénultam, hát mi az ördög lel-te? Kicsit sajnáltam is, mert nemigen szokott sírni, de mérges is voltam rá, hát mért nem örül?

Mi azt hittük, hogy örülsz majd, mondtam, mert mi vagyunk az unokáid, ha nem tudnád, és most itthon leszel, és főzhetsz nekünk, és nem kell reggel hétre az oviba menned, mi meg otthagyhatjuk a napközit, hát mi is örül-tünk...

Persze, csillagom, próbált a Nagyi moso-lyogni, de nem ment, persze, hogy örülök, és tudom, hogy ti vagytok az unokáim, és min-denkinél jobban szeretlek benneteket, csak tu-

dod, szerettem volna még ezt a kiscsoportot végigvinni, még két és fél év, tudod, ha hagy-tak volna, hiszen még akkor se lennék hatvan; de te ezt még úgysem érted...

És megsimogatott minket, és vázába tette a virágokat, és kicsomagolta a dobozt, amiben egy porcelánrondaság volt, és összeszedte a konyha linóleumpadlójáról a szemetet meg a fényképdarabkákat, és levetette a selyemblú-zát, meg az új cipőjét, és felvette a papucsát, és maga elé kötött egy kötényt, és közben folyton csak mondogatta: Ne haragudjatok nagyanyá-tokra, aranyosak vagytok, majd jókat főzök nektek, mindennap főzök, ez lesz a dolgom, főzök.

Ez flúgos, mutatta Öcsi a háta mögött, és akkor én is majdnem ráordítottam, hogy te ezt még úgysem érted! Mert én már kezdtem ér-teni, csak még gondolkoznom kell rajta. Csak tudnám, hogy mért olyan biztosak ab-ban, hogy én még semmit sem értek.

Janikovszky Éva