This is a SEO version of AP040115_kesz_konyv. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »A madarak karácsonya
A veréb vette észre elõször az udvar közepén felállított póznát. – Mi lehet az? – csodálkoztak a madarak.
– Hogy nem fa, az biztos – mondta a feketerigó. – Nincsenek ágai. – Nem is villanyoszlop – mondta a seregély. – Nincsenek rajta drótok. – Ez alighanem a harkálynak a karácsonyi ajándéka – szólt a vörös-begy. – Azért kapta, hogy legyen mibe lyukakat vájnia.
– Micsoda butaság! – gondolta a többi madár. – Miért épp a harkály kapna ka-rácsonyi ajándékot az emberektõl? A többiek talán nem szórakoztatják õket ugyan-úgy? Még énekelnek is nekik. Karácsonykor minden ember kap ajándékot, akkor a madarak közül miért csak a harkály kapna?
Mind összegyûltek az udvaron, hogy felcsipegessék a morzsákat. Ez elég veszé-lyes volt, mivel a macska folyton ott ólálkodott a bokrok alatt.
– Oszolj! – harsant fel a seregély hangja, ahogy felbukkant a macska a közeli hortenziabokorban. Mind nagyon féltek a sárgán villogó szemektõl és a veszélyes karmoktól.
– Nem túl kellemes itt, ebben a kertben – állapította meg a pinty. – Rágondolni is rossz, mi lesz tavasszal, mikor kikelnek a fiókáink. Õk nem tudnak olyan gyor-san repülni, mint mi.
Másnap, karácsony reggelén dermesztõ hideg volt. A feketerigó dideregve ült egy kopasz faágon. Egyszer csak felkiáltott: – Nézzétek a póznát!
A madarak mind odagyûltek. Kíváncsian nézték, mi történt. Egy négyszögletes asztalka állt a pózna tetején, felette pedig tetõ. Az asztallapon mintha valami ennivalóféle lett volna.
– Gyertek ti is! Gyertek ide! – füttyentett a többieknek. – Ez itt mind eleség.
A madáretetõben – mert az a fedeles kis asztal madáretetõ volt –, gazdag lakoma várta õket. Volt ott szalonnabõr, dió, száraz kenyér és egy tál napraforgó is. Az etetõ szélén különféle csemegék lógtak: két kis hálóban amerikai mogyoró és még egy fél kókuszdió is. – Ez a mi karácsonyi ajándékunk – csiripelte a veréb.
– Ide még a macska sem tud felmászni – szólt megkönnyebbülten a pinty. A vörösbegy a háziak ablakára szállt, és hálásan dalolta: „Köszönjük! Köszön-jük! Boldog ünnepeket!”
Linda Jennings Oláh János fordítása
1. Nevezd meg a történet szereplõit!
2. Húzd alá a történet helyszínére és idõpontjára utaló mondatokat!
______________________________________________________________________ ______________________________________________________________________
6
2
12
This is a SEO version of AP040115_kesz_konyv. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »