Basic HTML Version
Az egyiptomi templomokat, palotákat és az előkelőbbek sírjait
festményekkel
vagy
domborművekkel
díszítették. Az ábrá-
zolást a valóság másának tekintették. Úgy gondolták, hogy
a megfestett jelenetekkel az örök életben is biztosítják az
elhunyt számára ugyanazokat a javakat, amelyekben a földi
élete során részesült. Gondosan megörökítettek mindent, ami
szükséges lehet a túlvilági életben: ételt, italt, használati tárgya-
kat, szolgálókat, zenészeket stb. A jeleneteket mindig magyará-
zó feliratokkal,
hieroglifákkal
kísérték.
Festészet
Az egyiptomiak teljesen egyéni szabályokat alkalmaztak a va-
lóság ábrázolásakor. A festményeken nincs térhatás, a körvona-
lakon belül nincsenek a domborodást kifejező színárnyalatok.
árnyékolást valószínűleg azért nem alkalmaztak, mert az állan-
dóan változik, és ők az örök érvényű dolgokat örökítették meg.
A formákat nem a pillanatnyi látvány szerint, hanem a
leg-
jellemzőbb nézetnek
megfelelően ábrázolták.
A személyeket nem a valóságos méretarányban, hanem a
tár-
sadalmi rangjuknak megfelelően
festették meg. Minél ma-
gasabban helyezkedett el a személy a társadalmi ranglétrán, an-
nál nagyobb méretet foglalt el a festményen.
Az egyiptomi ábrázolás jellemzői
Nebamun vadászata
(Kr. e. . század), thébai falfestmény nebamun sírjából.
A nemesember egy papiruszcsónakon áll felesége és lánya társaságában.
A különböző méretek a családfő tekintélyét hangsúlyozzák
Beszélgessetek a festményről! Gyűjt-
sétek össze közösen, hogy melyek az
emberek, az állatok és a növények ábrá-
zolásának jellegzetességei!
A felvakolt falra négyzethálós segédvonalakat rajzoltak.
A megtervezett rajzot a négyzetháló segítségével nagyí-
tották fel.
A figurák körvonalait vörössel rajzolták elő, majd fekete,
kék, vörös, zöld, sárga és fehér temperaszerű festékkel fes-
tették meg.
Minden színnek jelentése is volt:
• a fekete a halál utáni visszatérést,
• a sötétkék az istenségek haját,
• a türkizkék az új lét ígéretét,
• a vörös a vért és az életet,
• a zöld a reményteli életet,
• a fehér a diadalt és a vidámságot jelképezte.
A bőrszíneket sem egyformára festették:
a nők bőrét halványsárgára vagy rózsaszínre, a férfiakét
sötétvörösre vagy barnára.
Az emberi testet a különböző testrészek legjellemzőbb
nézetei alapján, tehát több nézőpontból mutatták be. A fe-
jet oldalról, de a szemeket elölről, a vállakat és a mellkast
elölről, de mellette a karokat, a lábat, a lábfejet oldalról.
Az ábrázolt személyek az egyiptomi eszményképet testesí-
tették meg. Mindig széles vállal, karcsú derékkal, keskeny
csípővel és hosszú lábakkal láthatók. Elsősorban a főalakok
idealizáltak. Nem olyannak mutatták be őket, amilyenek
a valóságban, hanem amilyennek lenniük kellene, tehát
a valóságot az eszményképhez igazították.
Az egyiptomi falfestés technikája
képzeletvilaga5_ujtanterv_tartos.indd 38
3/8/13 8: