Basic HTML Version
MINDENNAPJAINK
64
A KONYHA TÖRTÉNETE*
A konyha lakóterünk része, ételeink elké-
szítésének helye. Mint minden technikai
rendszer, úgy ez is hosszú fejlődési folya-
maton ment keresztül. Ezt a folyamatot a
barlanglakó ember indította el akkor, ami-
kor tüzet rakott. Ezzel meleget és fényt
varázsolt, továbbá ételeit is puhítani tud-
ta. Kezdetleges edényeit a földön tárolta.
A család a barlangban élte életét, amely
egyszerre szolgált a táplálkozás és a pihe-
nés helyéül. Később, az épített lakóházak-
ban elkülönült a konyha a hálóhelyektől.
Régészeti leletekből és különböző le-
írásokból tudjuk, hogy a konyha a csalá
dok életének központi helyisége (cent-
ruma) volt. Nemcsak sütöttek-főztek
benne, de itt is étkeztek és végezték a
kisebb házimunkákat. Sőt, az is előfor-
dult, hogy nagyon hideg téli éjszakákon
a konyhában aludt a család, gyakran a
háziállatokkal együtt.
A konyha a különböző népeknél más
és más igények, szokások szerint alakult
ki. Fő berendezése mindenhol a
tűzhely,
amely az idők folyamán a legváltozato-
sabb formákban jelent meg.
Tudod-e?
Mezopotámiában agyag tűzhely volt a konyhákban, amit a gazdagabbak lábakra állítottak.
Az ókori egyiptomiak tűzhelye földre helyezett két kő volt, de akadtak téglából épült kályhák is.
Kr. e. 2000 körül már ismerték a kéményt, mégis ritkán építettek a tűzhelyekhez. A füstöt a tető-
nyíláson át vezették el.
A középkorban vált általánossá a falba helyezett, nyitott tűzhelyek építése.
Dédnagyanyáink sparhelten főztek
(sparhelt = sparherd = takaréktűzhely;
német). Ennek helyét a konyhában a
kéménylyuk határozta meg, mert abba
csatlakoztatták a csövet, amely elvezette
a füstöt. Ma már korszerű gáz- vagy elekt-
romos tűzhelyeken készülnek ételeink.
Régi konyhák és berendezéseik
6_Technika_60.indd 64
2013.07.25. 7:1