Page 100 - 7_fizika.indd

A rugós erőmérőről közvetlenül leolvashatjuk a ráakasztott test súlyát. Ha ezután a testet vízbe merítjük, az erőmérő kisebb értéket mutat – jóllehet, a test tömege nem változott (291. ábra)! Ezt az is bizonyítja, hogy a testet a vízből ki-emelve, az erőmérő ismét az „eredeti” értéket mutatja. Más testeket és más folyadékba (például étolajba) merítve szin-tén azt tapasztaljuk, hogy az erőmérő kisebb értéket mutat, mint levegőben.

Tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy a folya-dékba merülő testre – a gravitációs erőn kívül – még egy

A folyadékba merülő testekre ható, felfelé irányuló erőt felhajtóerőnek nevezzük.

Következő kísérletünkhöz egy „arkhimédészi hengerpárt” használunk. Erőmérőre akasztjuk, és feljegyezzük a mutató állását. Ha ezután a tömör hengert teljesen vízbe merítjük, az erőmérő kisebb értéket mutat (292. ábra). A felhajtóerőt éppen kiegyensúlyozhatjuk úgy, hogy az üres hengert vízzel töltjük meg (293. ábra). Tapasztalataink alapján azt mondhat-juk, hogy a felhajtóerő éppen akkora, mint a bemerített test által kiszorított víz súlya. (Hasonló eredményt kapunk akkor is, ha más folyadékokkal végezzük el a kísérletet.)

A folyadékba merülő testekre ható felhajtóerő nagysága a test által kiszorított folyadék súlyával egyezik meg. Ezt a fizikai törvényt – felfedezőjéről – Arkhimédész törvényének nevezzük.

A felhajtóerő tehát a kiszorított folyadék térfogatának és sűrűségének ismeretében kiszámítható.