Page 126 - 7_fizika.indd

A termikus kölcsönhatásban részt vevő testek fzikai állapotának megváltozását a testeket felépítő részecskék viselkedésével magyarázhatjuk. Melegítés hatására gyorsabban mozognak, azaz na-gyobb lesz a mozgási energiájuk; hűtéskor ennek ellenkezője következik be.

A testek belső szerkezetével, a testeket felépítő ré-szecskék rendezetlenmozgásával összefüggő ener-giát belső energiának nevezzük.

A termikus kölcsönhatásban részt vevő test a környe-zetéből vesz fel energiát, vagy energiát ad át a környe-zetének (385–386. ábra).

(A 386. ábrán például a felhevített vasdarab környezetének számít a víz és a főzőpohár is.) Így nemcsak a kiszemelt test, hanem a környezet energiája is változik.

A termikus kölcsönhatás során felvett energiák ösz-szege egyenlő a leadott energiák összegével. Az energiamegmaradás a termikus kölcsönhatás során is érvényesül.

Az átadott, illetve átvett energiát mérő mennyiség a hő-mennyiség, vagy röviden hő. Jele Q, a latin quantum (ma-gyarul mennyiség) szó első betűje. (A latin szó helyes kiejté-se: kvantum.) Mértékegysége a joule (J) és a kilojoule (kJ). Az eddig elmondottakat egy képletben is összefoglalhatjuk:

A hőközlésen kívül persze van más lehetőség is a belső energia megváltoztatására. Könnyen megfgyelhetjük, hogy a többször egymásután meghajlított drót a hajlítás helyén felmelegszik. Ha megdörzsöljük egy hőmérő folyadéktar-tályát, a hőmérő magasabb hőmérsékletet jelez. A reszelés, a csiszolás vagy a köszörülés is felmelegedéssel jár (387. áb-ra). Példáinkban a testek mechanikai energiája nem válto-zott. Az erők munkavégzése a testek belső energiáját növelte meg (388. ábra).

A különböző tömegű, és különböző anyagi minőségű testek felmelegedését kísérletekkel vizsgálhatjuk (389–391.) ábra.