Page 123 - etika_2009.indd

121

asszonynak, hogy milyen jó lenne megszabadulni Kati-cától.

– Miért mondta ezt?

– Inkább figyelj, és ne szakíts folyton félbe – türelmetlen-kedett Ruttan. – Szóval azt mondta Larsson kisasszony: „Ezek a cigányok mindig mást csinálnak, mint a többiek. Nem tartják be a szabályokat, amelyek mindenki másra vonatkoznak.”

– És megmondta Larsson kisasszony, mi az a cigány, vagy mi a csuda? – firtatta Gullan.

– Kvist kisasszony is ezt kérdezte. De Larsson kisasszony sem tudta igazán. Csak annyit tudott mondani, hogy a ci-gányok Magyarországról jöttek, s ez az ország valahol na-gyon messze van.

– Katica tehát külföldi – szögezte le Gullan, és úgy lát-szott, ez nagyon tetszik neki.

Ruttan ettől kicsit elveszítette az önbizalmát.

– Mit tudom én! De csöndben légy már, hadd meséljem tovább, mit mondott Larsson kisasszony. Azt mondta, hogy Katica apja mindenféle tinglitangli zenét játszik és a családja sátorban lakik.

A kislányok egy szót sem értettek ebből. – Mi az a tinglitangli zene?

– Miért szakítasz állandóan félbe? Honnan tudjam, mi az? De Larsson kisasszony igenis ezt mondta, de biztos nem valami úri dolog, mert nagyon paprikásan mondta ezt a kisasszony.

– Talán valami hangszer – találgatta Gullan. – De azért még nem kéne dühösnek lenni.

– Meg azt is mondta Larsson kisasszony, hogy Katicának legjobb lenne, ha hazamenne az övéihez, mert ott a he-lye.

– És mit mondott Kvist kisasszony? – kérdezősködött Gullan. – Semmit sem szólt?

– Dehogynem. Azt mondta, hogy gondolni kell a gyere-kekre is. És hogy ő nem tehet róla, hogy a cigányok sátor-ban laknak. És hogy biztos kedvesek lennének vele, még azt is mondta.

– De hát miért ne lennének? – csodálkozott Gullan. – Mindenkivel kedvesnek kell lenni, vagy nem?

– Talán igen – válaszolta Ruttan tétován. – És Larsson kisasszony még azt is mondta, hogy a cigányok nem olya-nok mint mi, és hogy azt sem veszik észre, ha kedvesek vagyunk hozzájuk. Meg azt is mondta, hogy elviszik a tyúkokat…

– Dehogy… – szakította félbe Gullan. – Nem hiszem el, hogy ezt mondta.

– Igenis ezt mondta. És Kvist kisasszony pityeregni kez-dett. Na, ennyi.

– Hááát… most, már semmit sem értek – bizonytalano-dott el Gullan. – Katica nem is visz el semmiféle tyúkot.

Honnan is szedne? Itt nincsenek tyúkok! Biztos itt ma-radhat még Katica!

– Larsson kisasszony még azt is mondta, hogy Katica né-hány nap múlva hazamegy. És mivel Kvist kisasszony jól szót ért vele, készítse fel erre Katicát. Na most már ezt is tudjátok! – fejezte be Ruttan.

Harmadszor lett néma csend a teremben. Síri csend. Gullannak ez járt a fejében: „Szegény Katica, nem is akart elmenni innen.” Végül Britta törte meg a csendet. – Kár, hogy Katicának el kell mennie. És nem érdekel, hogy minek nevezik. Cigánynak, vagy tinglitanglinak, vagy akárminek!

Szimpátiajáték

Húzzatok egy-egy feladatlapot, amelyeken a •

legkülönfélébb embercsoportok neve szere-pel (angol, francia, kínai, orosz, román, lengyel, svéd, ukrán, arab, japán, cigány, dél-koreai, finn, amerikai, brazil, észak-koreai, zsidó, palesztin, német)! Állítsátok szimpátiasorrendbe a csoportokat, •

azzal a feltétellel, hogy a feladatlapot név nél-kül adhatjátok be! Egy idő után (például a következő héten) ismé- •

teljétek meg a felmérést, de úgy, hogy a fel-adatlapot névvel ellátva kell beadni. Értékel-jétek, s hasonlítsátok össze az előző héten írt feladatlapok eredményével!

Mező Barna illusztrációja a Katica című könyvből

etika_2009.indd 121 etika_2009.indd 121 12/11/09 12/11/09