Page 17 - etika_2009.indd

15

Minősítsétek az alábbi tulaj- •

donságokat aszerint, hogy pozitívak vagy negatívak-e! Indokoljátok a döntéseteket! Keressétek meg a tulajdonsá- •

gok ellentétét is!

barátságos, irányító, takarékos, kritikus, lobbanékony, megbíz-ható, közönyös, határozott, szét-szórt, szemlélődő, zárkózott

Müller Péter: Szeretetkönyv (részlet)

Életünk során jönnek-mennek az emberek.

Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. Az a fiú, akinek a nevét se tud-tad valaha, a férjed lesz (…), veled öregszik, és életed főszereplője lesz. Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik – most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. (…)

De az életed színpadán nemcsak szaporodnak, csökkennek is a szereplők. (…) Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad. (…) Önmagad állandó társa vagy. (…) Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagad-dal ne légy jóba.

Egy kínai vízhordó embernek volt két nagy cserépedénye. Annak az igaszerű botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.

Az egyik edényen volt egy repedés, amin útközben csö-pögött, folyt a víz, míg a másik edény tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.

Mire a vízhordó a pataktól a házig ért a hosszú ösvényen végig, a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Ez így ment minden nap, hosszú éveken át – a vízhordó már csak másfél edény vízzel ért haza a patakról. A tökéletes edény büszke volt magára, a kifogásolhatat-lan teljesítményére.

De a szegény, törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, mert egyszerre csak fél-annyi vizet tudott fölvinni, a felét teljesítette annak, amit kellett volna. Éppen ezért, sok év keserűség után, egyik napon megszólította a gazdáját:

− Gazdám, szégyellem magam, mert a víz egész úton hazafelé szivárog belőlem, és emiatt csak feleannyi vizet hordok, mint a társam.

A vízhordó pedig csak mosolygott, és így válaszolt a re-pedt cserépedénynek:

− Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te olda-ladon nőnek és nyitnak virulva, nem a másik cserép ol-dalán? Ez azért van, mert ilyen vagy: repedt, törött. Én mindig tudtam a hibádról, és arról is, hogy minden nap te locsolgatod a virágokat, amíg visszasétálunk. Sok éve már, neked köszönhetően, illatoznak az ösvény menti szép virágok, és naponta szedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem, a szobát illatozzam velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a mindennapjaimat, a házamat és az éle-temet. Semmi kétségem afelől, hogy megérted, amit mon-dok: hogy mindnyájunknak megvan a saját hibája. Ép-pen ezért, valamennyien törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amiket hordozunk, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, és meglát-ni másokban a jót.

1 ejtsd: fráncseszko del kosszá

Reneszánsz kori tavaszi hangulat Francesco del Cossa 1 képén

Egy mai vízhordó

A kínai vízhordó (kínai népmese)

etika_2009.indd 15 etika_2009.indd 15 12/11/09 12/11/09