Page 19 - etika_2009.indd

17

Tanakodó

Egyszer egy teve mit gondolt magában, faképnél hagyta a gazdáját, s elindult világgá. Kötőfék volt a fejében, s a kö-tőfék hosszú szára vonszolódott a földön utána. Meglátja ezt egy kis egerecske, s − hopp! − szájacskájával megfogja a kötőfék szárának a végét, hirtelen elébe iramodik a te-vének, s megy előtte, mintha ő vezetné.

− Na lám − cincogott a kis egér −, micsoda egy erős egér vagyok én!

A teve nem szólott semmit, csak mosolygott magában, s szép csendesen mendegélt a hencegő egerecske után. Az meg csak cincogott tovább:

− Szép, szép, ó de szép, én vezetem a tevét!

Így cincogott, hencegett az egerecske, de egyszerre csak torkán akadt a nóta. Az ám, egy nagy folyó partjára ér-tek: nosza, egerecske, vezesd át ezen a tevét!

− Előre, előre! Mit álldogálsz hős egér? Vezess át a fo-lyón, hisz csak térdig ér! − szólalt meg a teve. Felelte az egerecske:

− Van eszem, hogy nem teszem, mély ez a víz énne-kem!

− No, mindjárt megmutatom, hogy nem mély − mon-dotta a teve, s azzal bement a folyóba, megállott a köze-pén.

− Látod-e, te kis egér, a folyó csak térdig ér!

− Az ám, neked, de nem nekem! − válaszolt a kis egér. − Ami neked térdig ér, megfúl abban az egér. Így cincogott, aztán könyörgésre fogta:

− Gyere vissza, végy hátadra, vígy által a túlsó partra! − Jól van − mondotta teve −, általviszlek, de előbb fo-gadd meg, hogy nem hencegsz többet. Azt cincogta, nyöszörögte a kis egér:

− Esküszóval fogadom, magam többre nem adom, mint amennyit ér egy kicsi egér.

− Úgy legyen − mondotta a teve, s átvitte a folyón az egerecskét.

1. Tizenkilenc éves koromban a magam elhatározásából és a magam költségén hadsereget szerveztem, amely-nek segítségével a párturalomtól elnyomott államot fel-szabadítottam. Ezen a címen a senatus 2 (…) engem és a consulokat 3 bízott meg azzal, hogy legyen gondunk arra, hogy az állam semmi kárt ne szenvedjen. (…) 3. Sokszor viseltem hadat szárazon és vízen, belső és külső ellenség ellen az egész földkerekségen, és győ-zelmeim után minden kegyelmet kérő polgárnak megkegyelmeztem.

4. Kétszer vonultam be ovációval 4 , háromszor ünnepé-lyes diadalmenetben, és huszonegyszer kiáltottak ki imperátorrá 5 . A senatus több diadalmenetet is sza-vazott meg számomra, de én nem fogadtam el. Ti-zenháromszor voltam consul, mikor ezeket írtam, és harminchétszer nyertem el a tribunusi 6 hatalmat. 5. A diktatúrát, amelyet a nép és a senatus mind távol- mind jelenlétemben megszavazott (…) nem fogad-

tam el. Nem utasítottam azonban vissza a nagy ín-ség idején a gabonaellátásról való gondoskodást. Az akkor egyszer s mindenkorra felajánlott consulságot szintén nem fogadtam el. (…)

9. (…) Senatusi határozat alapján (…) törvényt hoz-tak, hogy személyem egyszer s mindenkorra szent és sérthetetlen legyen, és hogy életem végéig megilles-sen a tribunusi hatalom. (…)

21. A BosszulóMars templomát és a ForumAugustumot hadizsákmányból vásárolt saját telkemen építettem fel (…) a színházat magánosoktól vásárolt telkeken. (…)

34. (…) Senatusi határozat alapján Augustusnak [’fensé-ges’] nevezzetek.

35. Tizenharmadik consulságom évében a senatus és a lovagrend és az egész római nép a haza atyjának je-lentett ki. (…) Amikor ezeket írtam, hetvenhatodik évemet éltem.

Milyen külső és belső tulajdonságai vannak az egérnek és a tevének? • Általában mi a véleményed a dicsekvésről? Mikortól válik a dicsekvő ember nevetségessé? •

Állapítsátok meg a szöveg alapján Augustus legfontosabb tulajdonságait! • Mi befolyásolhatta a szerzőt a szöveg megírásában? •

Benedek Elek: A teve meg az egér

Augustus 1 önéletrajza (részlet)

1 Augustus (augusztusz; Kr. e. 63 – Kr. u. 14): római császár

2 ejtsd: szenátus

3 ejtsd: konzul

4 ováció (lat): zajos ünneplés, éljenzés

5 imperátor (lat): katonai főparancsnok

6 tribunus (lat): katonai, pénzügyi, bírói feladatokat ellátó elöljáró

etika_2009.indd 17 etika_2009.indd 17 12/11/09 12/11/09