Page 31 - etika_2009.indd

29

A harmonikus élethez elengedhetetlen, hogy az egyén legyen ké-pes megfontoltan, érzelmein fölülemelkedve irányítani tetteit. Az sem jó azonban, ha indulatainkat folyamatosan elnyomjuk, mert ak-kor személyiségünk fejlődése rossz irányba indul. Normális körülmé-nyek között kifejezhetjük a dühünket is. De csak úgy, hogy nem bán-tunk meg másokat. Az nem járható út, hogy jó, akkor most kiadom magamból a mérgem, és mondjuk jól „behúzok” a másiknak, vagy „leordítom a fejét”.

Mit tehetünk? Találni kell egy módszert, amivel kiengedhetjük ma-gunkból a dühöt. Van, akinek az segít, ha magában lassan elszámol tízig, és közben megnyugszik. Van, aki a levegőbe bokszol, esetleg megüt egy tárgyat, tesz egy rövid sétát, zenét hallgat, mélyeket lé-legzik. Nincs egyetlen jó módszer! Különböző emberek vagyunk, ezért mindenkinek meg kell találnia a számára hatékony levezetés módszerét.

1 ejtsd: álen

Mi a te módszered? Oszd •

meg tapasztalataidat az osz-tálytársaiddal! Még meg sem szólal vala- •

ki, máris tudod, hogy dühös. Honnan? Mondd el, téged mi dühít fel •

általában! Szokott lenni valami eredmé- •

nye annak, ha valaki mérgelő-dik miattad? Mondj erre né-hány példát! Bizonyítsd bemegtörtént ese- •

tek felidézésével, hogy igaz a mondás: A harag rossz tanács-adó!

Munkácsy Mihály: A falu hőse

Mindenkit érhetnek olyan megrázkódtatások, amelyek tartós szo-morúságot, bánatot idéznek elő – betegség, gyász –, s ezek lelki kórokhoz is vezethetnek. Az ember ilyen esetben ösztönösen vagy tudatosan a figyelemelterelés módszeréhez folyamodhat.

A kamaszokat a szülők odafigyelése, egy jó barát, az iskolai elfog-laltságok, a sport átsegíthetik a válságon. A felnőttek legtöbbször igyekeznek munkába fojtani bánatukat, feszültségeiket. Az idős em-berek lelki egyensúlyát pedig bármilyen feladat elvégzése – kivált, amely a család boldogulását szolgálja – rendbe hozhatja. A figyelem-elterelés segíthet átvészelni a legnehezebb időszakokat, de előbb-utóbb szembe kell nézni a problémákkal, keresni kell a megoldáso-kat, a kivezető utat. Ha gyász ért bennünket, azt meg kell élni, fel kell dolgozni, szerettünket idővel el kell engedni.

„Régebben »gyászévről« beszéltek, s ebben ősi bölcsesség rejlett: legalább egy év kell ahhoz, hogy a gyászo-ló megéljen minden évfordulót (ka-rácsonyt, születésnapokat, házassági évfordulót) anélkül, akivel ezeket egykor együtt ünnepelték. Bár a gyász feldolgozásának időtartama egyéni-leg is változhat, általában legalább ennyi időre van szükség a gyász fel-dolgozásához. Ez alatt pedig nagyon sok minden történik.” (Polcz Alaine 1 pszichológus)

etika_2009.indd 29 etika_2009.indd 29 12/11/09 12/11/09