Page 48 - AP082102_kesz_konyv

Új irányzatok a gépjármûtechnikában

Az 1990-es évektôl kezdve a gépjármûgyárak (fôleg a személygépkocsi- és autóbuszgyárak) fokozott erôfeszí-téseket tesznek, hogy termékeik három alapkövetelménynek eleget tudjanak tenni:

— a jármû biztonságos legyen (üzembiztonság és balesetbiztonság), — környezetkímélô legyen, — az ára megfizethetô legyen!

A nagy autógyárak eurómilliókat költenek a biztonságos kocsiszekrény (karosszéria) kialakítására. Energiaelnye-lô zónákat építenek be a motortér, a csomagtér és az oldalajtók karosszériarészeibe. Ennek az a lényege, hogy olyan többrétegû, üreges lapokat, úgynevezett szendvicsszerkezeteket építenek be, amelyek könnyen gyûrôdnek, és eközben az ütközésbôl sok energiát nyelnek el.

Televízióban, prospektusokban bizonyára láttatok már ütközési, borulási próbát, amit valós gépjármûvel, de elektronikus érzékelôkkel felszerelt bábuval végeznek. Az ilyen kísérleteket nagy sebességû kamerával veszik filmre. Ezt lassítva játsszák vissza, és így a karosszéria gyûrôdését részleteiben is látják. Az emberi testet ért erôhatásokat pedig az érzékelôrendszer rögzíti. Az adatokat késôbb értékelik. Az eredmény alapján — ha szük-séges — változtatnak a karosszériaelemek szerkezetén.

A hajdani gôzmozdonyok minden eltüzelt 100 kg szénbôl csak 3-4 kg szén energiáját hasznosították haladás-ra, vontatásra. A többi hô munkavégzés nélkül a környezetbe távozott. Ezenkívül a szén elégetésébôl egy sor káros anyag szennyezte a környezetet. Ezért az 1960-as években a vasút fokozatosan áttért a dízelvontatásra. A belsô égésû motorok még mindig igen rossz hatásfokkal dolgoznak. Minden elfogyasztott 100 liter tüzelôanyagból 30-32 litert hasznosítanak, a többi hô itt is hasznosítatlan marad. Az óriási fogyasz-tás miatt a kôolajkészletek fogytak, a kôolaj pedig drágult. A jármûvek üzemben tartása egyre költségesebb lett. A jármûtervezôk újabb megoldásokon gondolkodtak.

1957. január 1-én a német F ELIX W ANKEL sikeresen indította el az általa felfedezett, úgynevezett bolygódu-gattyús motort. Ez is az Otto-motor elvén mûködik, de dízel változata is van. Dugattyúja nem két holtpont kö-zött mozog. Ez a motor elért néhány százalék hatásfokjavítást. A német és japán autógyárak jelentôs számú Wankel-motort építenek be autóikba, de a többség a hagyományos dugattyús motorral készül.

A belsô égésû motor tüzelôanyagairól, a benzinrôl, a gázolajról és a cseppfolyós földgázról el kell monda-ni, hogy igen nagy az energiatartalmuk. Egy liter ilyen tüzelôanyag kb. 40 000 kJ energiát tartalmaz. 40 liter

benzinnel egy átlagos személygépkocsi kb. 600 km utat tesz meg. A 40 liter benzin nem igényel nagy tartályt. Ennél nagyobb energiatartalma (térfogategységre vonatkoztatva) jelen ismereteink szerint csak a folyékony hidrogénnek van.

A benzin és a gázolaj tehát nagyon kedvezô tüzelôanyag, csak a készletek fogynak, s ezért drága. Kísérleteznek néhány új, megújuló cseppfolyós tüzelőanyag alkalmazásával. Legismertebbek az alkohol és a biodízel (növényolaj) tüzelőanyag. Hazánkban nagy mennyiségű felhasználása még nem terjedt el. Ezek égésterméke a környezetet kevésbé terheli, mint a hagyományos ásványolajtermékek. Kis energiatartalma miatt a motor többet fogyaszt belőle, mint benzinből, gázolajból.

Ígéretes kísérletek folytak a folyékony hidrogénnel mint tüzelôanyaggal. Ennek égésterméke csupán vízgôz,

ami rendkívül kedvezô. Igen nagy probléma azonban cseppfolyós állapotban a gépkocsiban tárolni. Ehhez ugyanis mínusz 200 ˚C körüli hômérsékletet kellene biztosítani, ami komoly feladatot jelent a hôszigetelésben.

Felfúvódó biztonsági ballon a hátsó ülésen

Korszerű rendszerek – A gépjármű mint rendszer

46