Basic HTML Version
9
Paloták
az egyházi épületek tervezése mellett egyre nagyobb feladatot jelen-
tett a reneszánsz építészek számára a főúri paloták tervezése. az Itália
területén kialakult paloták (palazzók) közös vonása a szabályos alaprajz,
a szimmetrikus homlokzat, a centrális udvar köré épült zárt – legtöbb-
ször háromszintes – épülettömeg, a 8–10 métert is elérő nagy belma-
gasság és a szinteket elválasztó kiemelkedő párkányok. az alsó szint
nagy belmagasságát többnyire félemelettel (mezzaninnal) osztották
meg, amelyen kicsi, négyszögletes ablakokat nyitottak. a palotahom-
lokzatok tájegységenként különbözőképpen alakultak.
Benedetto da Maiano
(májáno):
Palazzo Strozzi
(pálácco sztrocci; 1489–1536), firenze
Rusztikus palotahomlokzat.
Jellemzői: rusztikus (érdes, durva
felületű) kövekből falazott szimmetrikus homlokzat, a vízszintes ta-
golást kiemelő hangsúlyos övpárkányok és a mély kiülésű
koszorúpárkány. Földszintjén kicsi, négyszögletes ablakok, az
emeleten félköríves záródású ikerablakok sorakoznak, melyek
összekötő íveit kváderkövekből rakták ki.
Antonio da Sangallo
(szángálló; 1484–1546):
Palazzo Farnese
(pálácco fárnéze;
1534–1546), róma
A palotát Alessandro Farnese (III. Pál pápa) számára építették. Helyiségei a nyitott árkádsorral övezett
négyzet alakú belső udvarról nyílnak. A kétemeletes udvari homlokzatokat a földszinten dór, az első
emeleten jón oszlopos Colosseum-motívum, a második emeleten ívezet nélküli falpillérek tagolják.
A négyszögletes ablakokat háromszögű és körszeletes oromzat díszíti. A szimmetrikus homlokzat víz-
szintes tagolását az egyenletesen ismétlődő ablakok hangsúlyozzák. Az épület sarkait és a kapuzatot
minden oldalán faragott kváderkövek keretezik. Az első emelet középső ablaka fölötti területet
a Farnese család hatalmas címere díszíti. A palota építését Sangallo halála után Michelangelo fejezte
be. Az ő tervei alapján épült a legfelső szint és a főpárkány 1546 és 1548 között.
A Palazzo Farnese belső udvara
(1548)
Andrea Palladio
(1508–1580):
Palazzo Valmarana
(1566), Vicenza
Nagyoszloprendes palotahomlokzat.
Az alsó két szintet át-
fogó lizénák a függőlegességet hangsúlyozzák. A magas alsó
szintet félemelet (mezzanin) osztja meg. A koszorúpárkány fölé
szobrokkal díszített attika épült.
Leon Battista Alberti:
Palazzo Rucellai
(pálácco
rucselláj; 1446–1451), firenze
A renzei
hálósan tagolt palotatípus
jellegzetes példája.
A Colosseum hatására utaló, kváderkövekből épült homlokzatot
a vízszintes övpárkányok és az emeletenként induló, enyhén ki-
emelkedő lizénák osztják fel azonos területekre.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 9
8/2/13 12:41: