Basic HTML Version
124
Szimbolizmus Magyarországon
a magyar képzőművészetben a szó szorosan vett értelmében nem léte-
zett szimbolista iskola, két erőteljes személyiség, Gulácsy Lajos és Csont-
váry Kosztka Tivadar művészete mégis ehhez az irányzathoz köthető.
Gulácsy Lajos
(1882–1932) több művével is közel került a szimboliz-
mushoz. Pályája kezdetén erősen hatottak rá az angol preraffaelita fes-
tők (lásd 122. oldal) munkái. a középkor és a reneszánsz iránti vonzalmán
kívül művészetét mindvégig jellemezte a sajátos arányérzék, a szuggesz-
tivitás, bizonyos „álomszerű” hangulatok megörökítése és a valóságos
világtól való elfordulás. Gyakran alkalmazta az irodalomból már ismert
szinesztézia módszerét, azaz színekből, „zenei hangokból”, „illatokból”
alkotta meg képei különleges mesevilágát.
Legismertebb műve a
Varázsló kertje
című festmény. a képen ábrá-
zolt fiatal szerelmespár meghitten ölelkezik, érzelmeik harmóniát tük-
röznek. Hasonlóan harmonikus kapcsolatot érzékeltet a festmény az
ember és a természet között. a pár alakját néhány – a viruló életet jelké-
pező – virágzó faág takarja. Mellettük egy tömjénégető edényből go-
molygó füst száll fel, amely mintha egy csontváz körvonalaivá alakulna
át. ezt erősíteni látszik a nő arca feletti sejtelmes, koponyaszerű forma is.
Többek szerint Gulácsy önmagát jelenítette meg a férfi alakjában,
amelynek öltözetét a preraffaelita festményeken látható motívumok-
ra emlékeztetően alakította ki. a szerelmesek érzelmektől fűtött hangu-
latába némi bizonytalanság vegyül, ami különösen a férfi tekintetében
érhető tetten. a középkori viseletet idéző ruházaton is a múltra vagy
a mulandóságra való emlékezés jeleit látjuk.
Csontváry Kosztka Tivadar
(1853–1919) kezdetben gyógyszerész-
ként dolgozott, és csak később, egy belső sugallatra hallgatva kezdett
el festeni. Önéletrajzi írásában így emlékezett vissza erre a sorsdöntő
pillanatra:
„[…] fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb
napút festője, nagyobb Ra aelnél.” Csontváry
41 évesen teremtette meg
azt az anyagi hátteret, amely lehetővé tette számára, hogy kizárólag
a művészettel foglalkozhasson.
a
Magányos cédrus
és a
Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban
című
műveit sokan ellentétes jelentésű önarcképként értelmezik. az ágaival
az égbe, a szellemi szférába emelkedő magányos cédrus az élete csú-
csán lévő, de meg nem értett hőst jelképezi, azt a művészsorsot, ami-
lyen Csontváryé is volt. ezzel szemben a
Zarándoklás a cédrusokhoz Liba-
nonban
című képe az ünnepelt, a körberajongott művészt szimbolizálja,
bár a mű jelentése ennél összetettebb. a
Magányos cédrus
című festmé-
nyének fája hármas tagolású. a felszínen lévő gyökérzete egy lábait be-
hajlított, földre rogyott állatra, míg száraz ágai madárra és kést markoló
kézre emlékeztetnek. a lombkorona szerteágazó, lapos teteje kacska-
ringós ágaival szétfeszíti a képmezőt, mintha csak ki akarna törni ebből
a világból. a
Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban
kompozícióját ura-
ló cédrus törzse két részből áll – a nő és a férfi, valamint az élet és a ha-
lál megbonthatatlan egységét jelképezi, a lábánál a sötétbarna-fehér
ló a festőben rejlő kettősséget jelentheti. a fa bal oldalán ülő sas a böl-
csesség, a tudás és a lélek szimbóluma, ugyanakkor a táncos alakok és
az előtér lovasai az élet örök mozgására utalhatnak.
Csontváry Kosztka Tivadar:
Magányos cédrus
(1907),
olaj, vászon, 194×248 cm, Pécs, Csontváry Múzeum
Gulácsy Lajos:
A varázsló kertje
(1906–1907), olaj, vá-
szon, 86×63 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Csontváry Kosztka Tivadar:
Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban
(1907), olaj,
vászon, 200×205 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
A fa számos kultúrában fontos jelkép. Írj össze különböző „fafajtákat” (pl. világfa, életfa, má-
jusfa)! Nézz utána a
fa
szimbolikus jelentéseinek!
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 124
8/2/13 12:46: