Basic HTML Version
123
a szimbolista festészet gyökerei a preraffaeliták – pl. John everett Millais
(dzson evrett milé), edward Burne-Jones – művészetéhez nyúltak vissza.
a szellemi mélységek feltárására törekvő, idealisztikus és misztikus stílu-
suk előzményként szolgált a szimbolizmus, majd a szecesszió számára.
a
prera aelitákhoz hasonlóan
a
szimbolista művészek
is szívesen
választották
képeik témájául
az
egzotikumot,
a
misztikát,
az
okkultiz-
must*,
a
halált,
az
erotikát,
az
álmok és látomások világát.
Bizonyos
értelemben eltávolodtak a hétköznapi élet területétől. Úgy vélték, a fest-
ményeknek inkább gondolatokat és lelkiállapotokat kell közvetíteniük,
és nem pusztán lemásolniuk a külvilágot. festészetükben a természet-
elvűség és az élethűség helyett az álomszerűségre, a lelki folyamatokra,
a létezés titkaira és a spirituálisra helyezték a hangsúlyt. Lényegében
egy absztraháló* festői nyelv kialakítására törekedtek, így szellemiségük
akaratlanul is táptalajt adott több modern irányzatnak (pl. az expresz-
szionizmusnak és a szürrealizmusnak).
Nem alkottak egységes stílust, ezért nehéz általános meghatározásokat
adni róluk, de mindegyikük fontosnak tartotta az intuíciót, a befelé fordu-
lás, az elmélyülés képességét és azt, hogy érzelmeiket, belső szorongásai-
kat, különböző vízióikat személyes szimbólumok révén formálják képpé.
a szimbolizmus
elválaszthatatlan volt a romantikától,
a korszak
minden idealista törekvése összegződött benne.
a realizmussal és az
impresszionizmussal ellentétben a vizuális ábrázolást a valóságtól füg-
getlennek, önállónak, a szubjektív elgondolás hordozójának tekintették,
a színnel és a formával gondolatokat (érzelmeket) fordítottak le a festé-
szet nyelvére. alkotásaik gyakran ornamentális (díszítő) jelleggel bírtak.
A szimbolizmus legjelentősebb
képviselői
közé tartozott a francia
Gustave Moreau (güsztáv moró), emile Bernard (emil bernár), Paul
Séruisier (pól szérüzjé), Maurice Denis, Pierre Puvis de Chavannes (pier
püi dö sávánn), Paul Gauguin, Henri rousseau (anri russzó), Odilon re-
don (odilon rödon) és auguste rodin (ogüszt roden) szobrász, a belga
fernand Khnopff, a svájci ferdinand Hodler és arnold Böcklin, vala-
mint a szintén belga James ensor (dzséjmz enszor) és a norvég edvard
Munch (edvárd munk). a magyar művészek közül Csontváry Kosztka Ti-
vadar és Gulácsy Lajos festészete sorolható ide.
Odilon Redon:
Nő vadvirágokkal
(1895-1900 körül), pasz-
tell, karton, 98×73 cm, Szentpétervár, ermitázs
az álmok festője, a szimbolista festészet talán legjel-
legzetesebb alakja volt. Pályája kezdetén kizárólag
szénrajzokat és litográfiákat készített. 1879–1899 kö-
zött 30 litográfiasorozattal örvendeztette meg közön-
ségét. Közülük a legfontosabbak az
Álomban
(1879), a
Kezdetek
(1883), a
Hódolat Goyának
(1885), az
Ég
(1886),
a
Szent Antal megkísértése
(1888),
A romlás virágai
(1890), a
Szent Antal megkísértése
(második sorozat,
1896), valamint az
Apokalipszis
(1899) című festményei.
ezek az ún.
„sötét művek”
a rémálmok félelmetes vi-
lágát nemcsak színeikkel, hanem formáikkal is meg-
idézték. az 1890-es évektől alapvető változás mutat-
kozott redon művészetében. Képein megjelent a szín
és a fény. Minden energiáját a pasztellnek és az olajfes-
tésnek szentelte. Kései alkotásai egyre színesebbé vál-
tak, és főleg mitológiai jeleneteket, valamint virágokat
ábrázoltak. Művei nagy hatást gyakoroltak mind a
Nabis (nabi)-csoport, mind a szürrealisták tagjaira.
Odilon Redon (
– )
Ferdinand Hodler:
Az éjszaka
(1890), olaj, vászon, 116×299 cm, Bern, Kunstmuseum
Hodler számára ez a kép hozta meg az ismertséget, bár a gen Musee Rathban a megnyitó előtti na-
pon úgy döntöttek a kiállítás szervezői, hogy mégsem mutatják be a közönségnek, mivel féltek az el-
ítélő reakcióktól. Így a mű magánkiállításokon került először bemutatásra – egyébiránt nagy sikerrel.
A képet hamarosan Párizsban, Münchenben és Velencében is bemutatták.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 123
8/2/13 12:46: