Basic HTML Version
13
Szecesszió (1880–1910)
a szimbolizmussal sok rokon vonást mutató, azzal egy időben jelentkező
szecesszió
az 1890-es években élte fénykorát. angliából indult ki, és on-
nan elterjedve, az egyes országokbanmás ésmás elnevezést kapott. ang-
liában modern style-nak (modern stílus) vagy liberty style-nak (szabad
stílus), franciaországban art nouveau-nak (art nuvó; új művészet), Német-
országban jugendstile-nek (fiatal stílus), míg ausztriában és nálunk, Ma-
gyarországon szecessziónak nevezték el. a szecesszió latin eredetű szó
(secessio),
jelentése:
’kivonulás’,
azaz a múlttal való szakításra utal. alkotói
az akadémizmussal és a kor hivatalos normáival helyezkedtek szembe.
a mozgalomra nagy hatást gyakoroltak a japán fametszetek. Különös
képkivágásokat, síkszerű mintákat alkalmazó, a díszítés és a háttér fur-
fangos játékát létrehozó, dekoratív stílusuk elnyerte a kor művészeinek
rokonszenvét. az egzotikum iránti fogékonyságukról tanúskodik, hogy
a japán művészet mellett a jávai és a muzulmán világ formakincsét is
tanulmányozták.
Mivel mélyen elítélték a tömegtermelést annak silánysága miatt,
ezért
újjáélesztették a kézműves mesterségeket.
Valamennyi művé-
szeti ágat (építészet, szobrászat, festészet, grafika, iparművészet) egy-
ségbe kívánták fogni, a legapróbb részleteknek is nagy fontosságot tu-
lajdonítva. ezt a fajta törekvésüket
gesamtkunstwerk
nek (összművészeti
alkotásnak) nevezik.
Fontos jellemzői
még ennek az irányzatnak: az egyedi
vonalkultusz,
a jellegzetesen
kanyargó vonal,
a
díszes ornamentika,
az erőteljes
stili-
zálás*,
a természetből kölcsönzött
növényi és állati motívumok
kreatív
felhasználása és a különleges
színek
(arany, ezüst, opál, fém) alkalmazása.
Koloman Moser
(kolomán mozer):
A bécsi szecesszió
V. kiállításának plakátja
(1899), tus- és tintarajz,
23×16,5 cm
A szecesszió építészete
a historizáló építészet nehézkességével, statikusságával sze
mben a sze-
cessziós épületeken a vonalak kihangsúlyozásával visszatért az építészet
területére a dinamika, a mozgalmasság és a könnyedség.
a korszak építészei – Gustave eiffel, antoni Gaudí, Hector Guimard (ek-
tor gimár), Victor Horta, Otto Wagner, Joseph Maria Olbrich (jozef ma-
ria olbrih), Charles rennie Mackintosh (csárlz reni mekintos) – különösen
fontosnak tartották a különböző anyagok rendeltetésszerű használatát,
azaz elutasították az „álcázást”. Így az esztétikai hatás forrásának már
nem pusztán a konstrukciót és a funkciót tekintették, hanem magát
a nyersanyagot is. a vasból és acélból készült elemeket – az eddigi gya-
korlattól eltérően – nem próbálták beburkolni, elrejteni, inkább az alap-
vető teherhordó szerepüket megtartva, esztétikai szereppel is felruház-
ták azokat. Híres példái ennek a Hector Guimard által tervezett párizsi
metrólejáratok vagy az 1889-es világkiállítás pályázatának díjnyertes
alkotása, az
Ei el-torony.
Bár a torony nem szecessziós stílusú, mégis
a kor leghíresebb építményei közé tartozik.
a
Joseph Maria Olbrich
(1867–1908) bécsi építész által tervezett
Sezes-
sion
(szecesszion) kiállítási épületének gömbkupolája is kovácsoltvasból
készült. a burjánzó, áttört mintájú, aranyozott levélformákból álló ku-
polát négy torony fogja közre. a főbejáraton és kétoldalt a falakon fu-
tó díszítést a kupolamotívum szövevényes leveleinek ismétlése adja, és
a három női fej kacskaringós hajfürtjei teszik jellegzetessé. a főhomlok-
zat melletti két mozaikos kerámiaedényt négy-négy bronzteknős tartja.
Otto Wagner:
A földalatti vasút bejárata
(1904), Bécs
Joseph Maria Olbrich:
A szecesszió székházának
épülete
(1898–1899), Bécs
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 130
8/2/13 12:47: