Basic HTML Version
142
A századforduló divatja
a 19. század végén és a 20. század elején a technika és a tudományos
élet fejlődésének következtében az életmód is megváltozott. az ipa-
rosodás, a fonás és a szövés gépesítése, valamint a varrógép feltalálá-
sa hozzájárult az új konfekció megjelenéséhez, és lehetővé tette a szé-
lesebb néprétegek számára is a divatos öltözködést.
a századfordulón kialakuló modern nagyvárosi élet, a technikai újí-
tások bevezetése a hétköznapokba, továbbá a
reform- és egyenjogú-
sági törekvések
hatottak a divatra is. a nők már nemcsak az otthoni
teendőkkel foglalatoskodtak, hanem különböző iskolákba is jártak, ma-
gasabb fokú végzettséget szereztek, és a mindennapi munka mellett
egyre több társasági összejövetelen vettek részt. Mozgalmasabb lett az
életük. Mindehhez kényelmesebb és praktikusabb öltözékre volt szüksé-
gük. Létrejött egy
reformirányzat,
amely leegyszerűsítette a fazonokat.
a
reformruha
a mellvonaltól (vagy a derék vonalától) lágyan omlott le
a földre, és nem viseltek alatta fűzőt. a kényelmi szempontok ellenére
a reformöltözködés kísérletei nem honosodtak meg, mert a nők to-
vábbra is a karcsúságot tartották nőiesnek. a felsőtestet és a csípőt
fűzővel olyan egyenes vonallá húzták össze, a melleket pedig olyany-
nyira hangsúlyozták, hogy az alak oldalról egy S formára hasonlított.
a hosszúkás, csúcsosan elkeskenyedő felsőrész – a nappali öltözékben
– mindig magasan záródott, és általában állógallér fogta körül. a karcsú
derekat a vállpárnákkal megemelt, felül buggyos, lefelé elkeskenyedő
ujjakkal, valamint harang alakú szoknyával tették hangsúlyossá. a kala-
pokat művirággal, szalagokkal, tollakkal díszítették.
1910 körül a szoknyák olyan szűkek lettek, hogy szinte lehetetlenné
tették a mozgást. Igen találó elnevezést kaptak: bukjelszoknya.
Divatos öltözetek a századforduló időszakában
Karikatúra a bukjelszoknya divatjáról
Rippl-Rónai József:
Kalitkás nő
(1892), olaj, vászon,
186×130,5 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Rippl-Rónai fekete korszakából való képeinek többsége korabeli, di-
vatos ruhába öltözött, kecses termetű hölgyeket ábrázol. A női fő-
szereplők tekintetéből egyfajta szomorúság, melankólia tükröződik,
és bár a leghétköznapibb tevékenységek közben jelenítette meg
őket, a festmények hangulata mégis meghittséget, időtlenséget
áraszt. A
Kalitkás nő
című alkotása is ebből a korszakából szárma-
zik, és magán viseli ennek a periódusának a tipikus formajegyeit:
az egyszerű beállítást, a lazúrosan vékony festékréteggel kialakított,
síkszerű felületképzést, az éles vonalakkal határolt sziluettet hang-
súlyozó formaképzést, az érzékeny, igen ki nomult színhasználatot
és a dekorativitást.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 142
8/2/13 12:47: