Basic HTML Version
14
Michelangelo, „a márvány mestere”
a
Pietà*
a művész legkedveltebb anyagából, márványból készült. a szo-
bor Máriát és a keresztről levett, megkínzott fiát, Jézust ábrázolja.
Michelangelo a szereplőket a reneszánsz kedvelt kompozíciójában,
gúla alakban formálta meg. Jézus élettelen teste szinte belesimul anyja
ölébe azáltal, hogy felsőteste kissé megemelkedik, alsó lábszárai pedig
a ruharedők függőlegeséhez közelítenek. a lágyan lehanyatló, törékeny
test érzékeny kidolgozása ellentétben áll Mária erőteljes, gazdagon re-
dőzött ruhájával. a kompozíció nyugodt, tömbszerű körvonala szinte
eggyé kovácsolja a két testet. Mária arckifejezése, testtartása és kéz-
mozdulata a csendes belenyugvást fejezi ki, bal kezének mozdulatával
megadóan jelzi, hogy elfogadja Isten akaratát. a fájdalmat és a szenve-
dést tehát nem a mimikával és a gesztusokkal, hanem inkább a szenve-
délyesen, görcsösen vonagló ruharedőkkel érzékeltette a művész.
Michelangelót sokan bírálták azért, hogy túl fiatal anyát mintázott.
alakja olyan benyomást kelt, mintha megállt volna az idő, és még min-
dig az ölében tartott kisgyermekre tekintene le. Michelangelo erre azt
válaszolta, hogy
„az Anyának atalnak kellett lennie, atalabbnak a Fiú-
nál, hogy örökké szűznek lássák; a Fiú viszont, miután csatlakozott a mi
emberi nemünkhöz, olyannak kellett, hogy lássék, mint bárki ember a
a halál után”.
Michelangelónak ez az egyetlen szignált alkotása. azután véste a Má-
ria mellén átvetett szalagra az aláírását (Michel angelus Bonarotus flo-
rent faciebat), miután meghallotta, hogy kiállított művét más művész
munkájának tulajdonították.
Michelangelo:
Pietà
(1497–1499), márvány, 174 cm magas, róma, Szent Péter-bazi-
lika, Vatikán
A
Pietà
kompozíciós vázlatrajza
Michelangelo a szobor megalkotásáról szóló megbízás mellé egy
szerződést is kapott, melyben ez állt:
„A halott Krisztust karjában
tartó, ruhás Szűz Mária és a szabályos emberméretű legyen... Ez
legyen a legszebb márványszobor Rómában, és nincsen manapság
más mester, aki jobban meg tudná csinálni.”
Michelangelo ezek
után a tökéletesség igényével fogott hozzá a szoborcsoport fara-
gásához, melyről művészetének összes jellegzetessége leolvas-
ható: a test anatómiájának ismerete, az élethű (realista) ábrázolás,
a dinamizmus, a monumentalitásra való törekvés, az erős kont-
rasztok és az érzelmek kihangsúlyozása.
Itáliai szobrász, festő, építész, költő, a cinquecento
egyik leghíresebb polihisztora. Hírnevet a rómában
készült
Bacchus
(1496–1497) és a
Pietà
(1497–1499)
szobrokkal szerzett. Sikeresen induló művészpályája
sorozatos megrendelésekkel folytatódott. firenzé-
ben felállított monumentális márványszobra, a
Dá-
vid
(1501–1504) a reneszánsz humanizmus és a firen-
zei polgárság szimbólumává vált. 1505-ben II. Gyula
pápa rómába hívta, és egy nagyméretű síremlék el-
készítésével bízta meg. egyéb megrendelések teljesí-
tése és pénzügyi akadályok miatt a sírszobroknak
csak egy része készült el. a római San Pietro in
Vincoli-templomban 1542–1545-ig felállított síremlék
főalakja
Mózes
lett. 1508–1512-ig megfestette a
Sixtus-kápolna
dongaboltozatos mennyezetét. a ki-
lenc részre osztott felület freskói a Teremtés történe-
tét jelenítik meg. 1521–1534 között készítette a Me-
dici hercegek sírjait, melyeknek főalakjai Lorenzo de
Medici (lorenco de médicsi) és Giuliano de Medici
(dzsuliáno de médicsi) hercegeket ábrázolják, a szar-
kofágokon heverésző allegorikus alakok pedig a
Nappal, az Éjszaka, a Hajnal és az alkony jelképei.
Michelangelo 1534-ben véglegesen rómába költö-
zött, és megfestette a Sixtus-kápona főfalára az
Utolsó ítéletet
ábrázoló 200 négyzetméteres freskót.
ezután már főleg szobrászati és építészeti feladatok-
kal foglalkozott. felügyelte a Szent Péter-bazilika
építkezését, és megtervezte a 42,5 méter átmérőjű
emelt ívű,
bordás kupolát
és az
oldalhomlokzatokat
(1546–1593), de a kupola már csak Michelangelo ha-
lála után készült el.
Michelangelo Buonarroti (
– )
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 14
8/2/13 12:41: