Basic HTML Version
15
az 1521 és 1534 között készült
Medici-síremlékek
Michelangelo legje-
lentősebb művei közé tartoznak. a két herceg – Giuliano de Medici és
Lorenzo de Medici – szobrát a San Lorenzo-templom négyzet alaprajzú
kápolnájának két, egymással szemközti falán helyezte el. az archi-
tektonikus szerkezetű síremlékek lábazati része fölötti falfelületet há-
rom fülkére osztotta. a középső szoborfülkét páros pilaszterek kerete-
zik, a mellette lévőket pedig szegmentívű* oromzat zárja. a szobrok
alatti szarkofágok enyhén lefelé görbülő fedelén egymásnak hátat for-
dító, ruhátlan férfi és nő allegorikus alakja fekszik.
A síremlék allegorikus alakjai
Giuliano szarkofágján a heverésző alakok, a Nappal és az Éj,
Lorenzo szarkofágján pedig a Hajnal és az Alkony allegorikus
szobrai az idő múlását jelképezik. A Hajnal az éjszakai alvás után
még fáradtan ébredezik, feje lehanyatlik, teste lustán nyújtózko-
dik a szarkofág tetején. (A Hajnal és az Éj szobrai az egyedüli női
aktszobrok Michelangelo munkásságában.) Hatalmas, izmos tes-
tük kényelmesen nyúlik el a szarkofág ívén. Egyik lábukat ki-
nyújtva, a másikat felhúzva, a könyökükre támaszkodva fordulnak
a szemlélő felé. Testük íve a hercegek szobraihoz vezeti a tekinte-
tet, ahol a kompozíciós háromszög csúcsában az ülő hercegek
feje látható. Kissé eltérő a heverésző szobroktól az Éj nőalakjának
megformálása, aki jobb kezével megtámasztja álmában előrehaj-
tott fejét. Haját holdsarló és csillag díszíti. A lába az álmot jelké-
pező mákdíszes növénycsomóra támaszkodik, mellette az éjszaka
madara, a bagoly. A bal karja előtti szakállas maszk a rémálmok
megszemélyesítője. Giovanni Strozzi (dzsovánni sztrocci), a Me-
diciek egyik híve így írt az Éj alakjáról:
„Az Éjt, amint édesen szen-
dereg / előtted itt, egy angyal véste kőbe. / Alszik, tehát él. Nem hi-
szed felőle? / Ébreszd föl, és beszélni fog veled.”
Michelangelo erre a hízelgő versre szintén versben válaszolt:
„Aludni jó, és kőből lenni még jobb, / míg szégyen és gyalázat úr
a világon. / Mily szerencse: se éreznem, se látnom! / Ne kelts föl
hát, s ó! Csendesen beszélj ott.”
A Medici hercegek szobrai
Michelangelo az ókori Róma hadvezéri öltözetében mintázta
meg az elhunyt hercegeket. Lorenzo keresztbe tett lábakkal ül,
fejét bal kezébe támasztja, és gondolataiba mélyedve néz maga
elé (ezért kapta az „Il pensieroso” – a „Gondolkodó” jelzőt). Fe-
jét állatmaszkos, díszes sisak fedi. Bal könyökét egy denevérfej-
jel díszített dobozra támasztja, melynek az volt a kompozíciós
szerepe, hogy megakadályozza a test előredőlését. Egy herce-
get nem illett volna összeroskadt testtartásban ábrázolni.
„...a töprengő Lorenzo hercegnek külseje bölcsességről tanúsko-
dik, lábszára olyan gyönyörűen van kifaragva, hogy annál szeb-
bet szem nem láthatott; a másik a büszke Giuliano herceg; feje,
nyaka, szemgödre, orrának vonala, szájának görbülete, haja,
keze, karja, térde és lába isteni szép.”
– írja a hercegek szobráról
Giorgio Vasari. A fenti írásból
is érezhető, hogy Michelan-
gelo idealizálta a hercege-
ket, és sem a köztük lévő
korkülönbséget, sem a jellem-
beli különbséget nem érzékeltette.
Úgy vélte, hogy
„ezer év múlva úgy-
sem tudja majd senki, milyen volt a
két herceg”.
Michelangelo:
Giuliano de Medici síremléke
(1521–1534), márvány, firenze, San Lorenzo-bazilika
Michelangelo:
Lorenzo de Medici-síremlék,
részlet
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 15
8/2/13 12:41: