Basic HTML Version
16
Festészet
Szerkesztett képek
a reneszánsz festők kedvelt kompozíciós módszere volt az
egy
iránypontos perspektivikus szerkesztés
alkalmazása. Piero della fran-
cesca is olvasta alberti
Festészetről
című 1435-ben megjelent könyvét,
és a perspektíva szerkesztésének szabályait rögtön ki is próbálta. a tö-
kéletes perspektívában megszerkesztett
Krisztus ostorozása
című fest-
mény tartalmi és formai szempontból is két részre tagolódik. első pil-
lanatban a kép előterének jobb oldalán álló három férfit vesszük észre,
akik látszólag nem törődnek a háttérben zajló eseménnyel. a plasztiku-
san kidolgozott alakok a bal oldali térmélységet hangsúlyozzák. a szín-
padiasan megformált jelenetek hátterét az egy iránypontos perspek-
tíva segítségével megszerkesztett antik és reneszánsz épületrészletek
adják. a távolodó irányvonalak a háttérben zajló eseményre – a Passió
egyik részletére –, Krisztus ostorozására terelik a néző figyelmét. a mű-
vész zárt térbe sűríti a jelenetet, jobbról, balról oszlopok sorakoznak,
az alacsony mennyezet szinte összeroppantja Krisztus törékeny alak-
ját, az erős rövidülésben ábrázolt márványburkolat sűrűsödő rajzolata
pedig a bezártság érzésével fokozza a drámai hatást. Krisztus egy osz-
lophoz kötözve a klasszikus görög szobrokhoz hasonló nyugodt, kont-
raposzt tartásban áll: szelíden, megadóan néz ostorozója felé, hiszen
ő az
„Isten Báránya, Ő veszi el a világ bűneit”.
Szenvtelen szemtanúként
Pontius Pilátus helytartó ül a bal oldalon, háttal állva pedig Heródest
láthatjuk.
a kép időben és térben is elkülönülő két jelenetét a középső oszlop-
sor választja el egymástól. a külső és belső tér megvilágítása és az ár-
nyékok kidolgozása különböző. a jobb oldali csoportot a nap süti bal-
ról, míg a korbácsolás jelenetét a jobbról és fentről jövő fény világítja
meg. a téma drámaiságával ellentétes a szereplők nyugodt testtartása
és érzelemmentes arckifejezése, a festmény ünnepélyes hangulata és
a pontosan megszerkesztett kompozíció színpadias hatása.
Piero della Francesca
(piero dellá fráncseszká, 1416–1492):
Krisztus ostorozása
(1455 körül), tempera, fatábla, 58,4 × 81,5 cm, urbino, Galleria Nazionale
a reneszánsz festészet legnagyobb újítása a vonal-
perspektíva alkalmazása, melynek segítségével a há-
romdimenziós tárgyakat úgy lehet ábrázolni a sík fe-
lületen, hogy a kép a valóság illúzióját kelti. Már
Giotto is próbálkozott a térmélység érzékeltetésével
a 14. században. a szigorú szabályokon alapuló pers-
pektivikus kép szerkesztésének módszereit (a párhu-
zamosok közeledésének és a formák arányos méret-
csökkenésének geometriai szabályait) azonban csak
Brunelleschi dolgozta ki a 15. században. Bebizonyí-
totta, hogy a látszati képet nemcsak a távolság, ha-
nem a szemmagasság helyzete (a horizont magas-
sága) is befolyásolja. az alacsony nézőpontból
(békaperspektíva)
ábrázolt jelenetek zsúfoltabbnak
hatnak, mert a szereplők takarják egymást. Magasra
helyezett nézőpontból
(madártávlat)
a formák jól el-
különülnek egymástól. egy átlagos ember szemma-
gasságából
(középmagas nézőpont)
kialakított kom-
pozícióval természetes, harmonikus hatás érhető el.
A perspektivikus ábrázolás
Carlo Crivelli
(krivelli; 1430–1493 körül):
Angyali üdvözlet
(1486), fa, 207×147 cm, London, National Gallery
A kép előterében Szent Emidiusz társaságában érkezik Gábriel
arkangyal, hogy elmondhassa az örömhírt Máriának. Az épü-
letrészletek meghosszabbított irányvonalai egy pontban talál-
koznak. A távolodás lendülete a megnyílt mennybolthoz viszi
a néző tekintetét, ahonnan fehér galamb képében egy fénysu-
gárral érkezik a Szentlélek az áhítatosan imádkozó Máriához.
A képen több szimbolikus tárgy is utal a megszületendő Krisz-
tus életére, például az alma a bűn, a tök a feltámadás, a páva
pedig a halhatatlanság jelképe.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 16
8/2/13 12:41: