Basic HTML Version
159
a fotodinamizmus avantgárd mozgalmának egysze-
mélyes képviselője volt. a fotográfiában találta meg
önmaga számára azt a legmegfelelőbb kifejezési
eszközt, egyben technikát, amelyet egyenlő értékű-
nek tartott a képzőművészeti formákkal és kifejezés-
móddal. fotodinamikus képeivel megkísérelte felsza-
badítani a fotográfia művészetét a valóság szolgai
utánzásának kényszere alól. Művészeti szempontból
leginkább a mozgássorok, a dinamikus látvány foto-
grafikus sűrítése érdekelte, amely elvezette őt a képi
absztrakcióhoz. elmélete a mozgás anyagtalanságá-
ról, a fázisok között meglévő történések kiemelt sze-
repéről, egyféle egyesített mozgásfolyamatról, sajátos
szintézisről szól. egyik írásában így fogalmazott:
„Ha
az ember föláll, a szék még mindig a lelkével van tele […]”
Anton Giulio Bragaglia (
– )
A mozgás és az idő megjelenítése állóképen
a francia művészcsaládból származó
Marcel Duchamp
– kortársai-
hoz hasonlóan – figyelemmel követte a különböző irányzatok (pl. az
impresszionizmus, a fauvizmus, az expresszionizmus) tevékenysé-
gét. foglalkozott fotográfiával is, a fényképészet vívmányaiból külö-
nösen eadweard Muybridge (ídvörd májbridzs) és Étienne-Jules Marey
(etjenn-zsül máre) mozgássorozatokat megörökítő fotóit tanulmányoz-
ta. ez érezhető a leghíresebb festményének tartott,
Lépcsőn lemenő akt
című kép egymás utáni pillanatokban ábrázolt figuráján. a mű kiválóan
szemlélteti az időbeliséget, az időben lezajló folyamatot. Duchamp sze-
rint ez az alkotás olyan kísérlet, amelynek célja:
„a mozgási elemek elren-
dezése, a tér és idő kifejezése a mozgás absztrakt megjelenítésén keresztül.”
a kompozíción a kubista képszerkesztési módot ötvözte a mozgással. Mi-
vel a mozgás az egyike volt a futurista mozgalom legkedveltebb témái-
nak, ezért e festménye átmenetet képez a kubizmus és a futurizmus kö-
zött (kubofuturizmus).
Marcel Duchamp:
Lépcsőn lemenő akt
(1912),
vegyes technika, 147,5×89 cm, Philadelphia,
Museum of Modern art
Érdekes, hogy amikor Duchamp 1913-ban New Yorkban az Amory
Show-n (émöri són), a modern művészetek nemzetközi kiállítá-
sán
A lépcsőn lemenő aktot
a nagyközönség elé tárta, heves viták
kereszttüzébe került, ugyanakkor egy csapásra híressé vált. Ön-
maga a kritikákról így vélekedett:
„A modern művészetet illető bí-
rálatok természetszerűleg következnek abból, hogy ma már a mű-
vész szabadon nyilváníthat véleményt. Szerintem a kritika egyfajta
barométer, mely egészségesen jelzi az egyéni kifejezésmód mélysé-
gét. Minél ellenségesebb, annál inkább érezze magát a művész fel-
bátorítva.”
Duchamp igazából nem tartozott a kubisták központi
tagjai közé, de e remekműve mégis ide kapcsolja személyét.
Meghökkentő újításaival a későbbiekben foglalkozunk.
Anton Giulio Bragaglia
(anton dzsúlió brágáljá):
A karmester
(1913), futurista fénykép
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 159
8/2/13 12:48: