Basic HTML Version
16
Futurizmus (1909–1944)
a kubizmussal egy időben bontakozott ki a ve-
le sok tekintetben rokon, Olaszországból kiinduló
futurizmus.
a név a latin
futurum
(jelentése: ’jö-
vő’) szóból származik.
a mozgalom alapítója,
Filippo Tommaso Ma-
rinetti
(filippo tommázo marinetti; 1876–1944)
író és költő 1909. február 20-án, egy párizsi újság
(Le Figaro)
címlapján különös kiáltványban fogal-
mazta meg gondolatait. a tizenegy pontból álló
manifesztum (kiáltvány), amely minden sorában
támadta a múltat, így kezdődött:
„Olaszországból
repítjük világgá a felforgató és gyújtogató erősza-
kosságnak ezt a kiáltványát, mellyel ma megala-
pítjuk a Futurizmust, mert meg akarjuk szabadí-
tani ezt az országot a professzorok, a régészek, az
idegenvezetők és az antikváriusok bűzös rákfené-
jétől.”
a további pontok hasonlóan megdöbben-
tő hangnemben folytatódtak (lásd a bal oldalon található idézeteket).
a Marinetti által eredetileg irodalmi reformmozgalomnak szánt futuriz-
mus hamar követőkre talált a képzőművészek körében is. (Megszületett
a
Futurista festészet első kiáltványa
[1910. február], majd a második [1910.
április]). Választott nevüknek megfelelően minden olyan szálat, amely
az embereket a múlthoz kötötte, el akartak szakítani. a kor igazi szelle-
mének, a jövő meghatározó irányának az
örök mozgást,
a
száguldást,
a
sebességet
tekintették. Újabb kiáltványban hirdették, hogy művésze-
tük fő eleme a
„Bátorság, a Vakmerőség és a Felháborodás”.
Szerintük a
művészetnek nem a hagyományokból, hanem magából az életből kell
táplálkoznia és közvetlenül a modern világot – az iparosodott nagyvá-
rost, az utcán nyüzsgő tömeget, a városok lüktető fényeit – érdemes
képpé formálnia.
Határtalanul
lelkesedtek a technikai újítások,
így
a fotó és a film
iránt is, melyek nagy hatást gyakoroltak új képszerkesztői módszerük-
re. egymást követő mozdulatokat, benyomások egész sorát festették
meg egyazon vásznon, így érzékeltették az időt. 1911-ben első kiállítá-
sukon, Milánóban umberto Boccioni (umberto boccsóni; 1881–1916), Gino
Severini (dzsíno szeverini; 1883–1966), Carlo Carrá (kárlo karra; 1881–1966;
a későbbi metafizikus festészet képviselője), Giacomo Balla (dzsákomo
balla; 1871–1958) és Luigi russolo (luidzsi russzolo; 1885–1947) alkotása-
it tekinthette meg a közönség. 1912-ben pedig Párizsban
került sor műveik bemutatására. ezt követően a futurizmus
eszméi európa-szerte elterjedtek, majd Oroszországban és
az egyesült államokban vertek gyökeret. a mozgalom el-
ső, legkreatívabb szakaszának bukását az első világhá-
ború okozta. Boccioni 1916-ban vesztette életét, miután
katonai szolgálat teljesítése közben lezuhant a lováról,
míg többen a fronton estek el. a háború után átalakul-
va ugyan, de újra feléledt a futurista mozgalom. 1929-ben
ismét Marinetti fogalmazta meg legfőbb törekvéseiket
A légfestészet kiáltványá
ban
.
amozgalom záró szakaszának
neve –
légfestészet*
– is innen származott.
A következő idézetek elolvasása után tanárotok segítségé-
vel értelmezzétek és elemezzétek a leírtak tartalmát!
Részletek az első
Futurista kiáltvány
ból:
„A bátorság, a vakmerőség, a lázadás lesznek költészetünk lényeges
elemei. […] Az irodalommindmáig a megfontolt mozdulatlanságot,
a révületet és az álmot magasztalta. Mi a kihívó mozgást, a lázas ál-
matlanságot, a futólépést […] magasztaljuk. […] Meg fogjuk éne-
kelni […] a kalandos gőzhajókat, melyek a látóhatárt kémlelik, a szé-
les keblű lokomotívokat, melyek mint hatalmas, csövekkel kantározott
fémlovak toporzékolnak a síneken […]”
(1910. február)
Részletek a második, ún.
Futurista festészet technikai
kiáltványá
ból:
„[…] a gesztus, melyet ábrázolni akarunk, többé ne egyetlen meg-
merevedett pillanata legyen az egyetemes dinamizmusnak, hanem
egyszerűen maga a megörökített dinamika érzete. […] A műkritiku-
sok vagy fölöslegesek, vagy károsak. […] Harcolunk a meztelenség
ellen a festészetben, amely éppoly undorító és unalmas, mint a há-
zasságtörés témája az irodalomban”
(1910. április 11.)
Étienne-Jules Marey:
Mozgássorozatot megörökítő fotó
(1913)
Giacomo Balla:
Fecskék; mozgásnyomok és dinamikus
szekvenciák
(1913), olaj, vászon, 96,8×120 cm, New york,
The Museum of Modern art
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 160
8/2/13 12:48: