Basic HTML Version
162
A futurista szobrászat
a futurizmus legfőbb teoretikusa,
Umberto Boccioni
szerkesztésében,
1912. április 11-én jelent meg az a
Technikai Manifesztum,
amelyben
társaival közösen összegezték esztétikai programjukat. ennek lényege
a következő volt:
• A figurát nem önmagában, hanem a körülötte lévő térrel, a környeze-
tével együtt kell ábrázolni.
• A szobrok bármilyen anyagból létrehozhatók.
• A tömegformálás során a negatív (üres) részeknek is nagyon fontos
szerepük van.
• A témát tekintve a dinamikát, a testek mozgási energiáját érdemes
megjeleníteni.
a különböző tárgyak (vagy emberi test) ábrázolása során tehát akár-
csak a festészetben, úgy a szobrászat területén is a
szintézisre
töreked-
tek. aműalkotást tehát nem különálló tárgyként, hanema környezetével
szoros egységet alkotó formaként jelenítették meg. Ők ezt így öntötték
szavakba:
„Feltörjük a gurát és a környezetébe burkoljuk”.
Boccioni ezek-
nek az alapelveknek megfelelően hozta létre szobrait, köztük két híres
plasztikáját, a
Térbe táruló palack
és az
Izmok dinamizmusa (Folytonossági
formák a térben)
címűeket is. Mindkettőnél a mozgás, a testek belső di-
namikájának kifejezési lehetősége izgatta leginkább.
Szintén mozgással kapcsolatos gondolatok foglalkoztathatták
Ray-
mond Duchamp-Villon
francia szobrászművészt a
Ló
című sorozatá-
nak megalkotásánál. Olasz kollégáihoz hasonlóan elsősorban őt sem az
a szándék vezérelte, hogy a témát valósághűen mintázza meg, inkább
egy ló mozgási energiáit igyekezett különböző lendületes, leegyszerű-
sített formákkal láthatóvá tenni. (raymond Duchamp-Villon a testvére
volt annak a Marcel Duchampnak, aki a
Lépcsőn lemenő aktot
festette.)
Umberto Boccioni:
Térbe táruló palack
(1912), bronz,
38 cm magas, New york, The Museum of Modern art
Raymond Duchamp-
Villon:
Ló
(1914), bronz,
43 cm magas, Velence,
Peggy Guggenheim-
gyűjtemény
Umberto Boccioni:
Izmok dinamizmusa
(1913), bronz,
114×87×37 cm,
arnhem, Kröller-
Müller Museum
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 162
8/2/13 12:48: