Basic HTML Version
188
tudományos, kinetikus irányzatok
a modern művészek közül sokakat érdekelt, hogyan lehet a művészetet
ötvözni a tudománnyal és a technika újításaival. az 1960 és 1968 között
működő, nemzetközi
GRAV csoport
tagjai is a mozgás, a fény és az op-
tikai jelenségek összefüggéseit kutatták.
az elnevezés a Groupe de recherche d’art Visuel (grup dö rösers
dár vizüel; Vizuális Művészeti Kutatócsoport) rövidítéséből származik.
a GraV csoport művészei – a francia françois Morellet (franszoá more-
le; sz. 1926), Jean-Pierre Vasarely (zsán pierr vazareli; 1934–2002), az ar-
gentin Julio Le Parc (hulio lö párk; sz. 1928), a spanyol francisco Sob-
rino (fransziszko szobrino; sz. 1932) – elutasították az olyan festészetet,
amely a festői én szorongásait, érzelmeit, hangulatát akarta ábrázolni.
Tagadták az egyedi alkotások kiváltságát. a művekből ki akartak szűr-
ni mindenfajta személyes érzelmet, ezért is tartják
tudományos
vagy
technicista stílusúnak
munkáikat.
a különleges szín- és fényhatások kialakításával először csak a sík fe-
lületen és a domborműveken kísérleteztek, később már térbeli, me-
chanikus szerkezeteket (ún. mobilokat, mozgó szobrokat) is készítettek.
a közönséget megpróbálták bevonni a műalkotás folyamataiba. Több
olyan rendezvényt szerveztek, ahol az utca járókelőinek, illetve a kiállítás
látogatóinak aktív szerepet szánva mutatták be alkotásaikat. Például ele-
meire szétszedhető és összerakható szoborral lepték meg a közönséget,
máskor pedig a néző mozgása következtében „kelt életre” egy-egy mű.
a venezuelai születésű, de Párizsban élő Jesús rafael Soto (heszusz
rafael szoto; 1923–2005) egyik „szobrát” (environmentjét), amely sárga szí-
nű, sűrűn egymás mellé szúrt vékony és igen hajlékony fémpálcákból állt,
a nézők lépései hozták hullámzásba. a kinetikus hatása egy szél borzolta
búzatáblára emlékeztetett. az argentin
Julio Le Parc
pedig az egyik kiállí-
tás alkalmával különböző lencséjű és optikai hatást nyújtó szemüvegeket
osztott szét az embereknek. azokon keresztül vizsgálva a látványt, a sík
festmények térhatásúnak látszódtak. Le Parc személyét azért is fontos
kiemelni, mivel ő volt a GraV alapítója, egyben szellemi vezére. festmé-
nyein egy tizennégy színből álló skála kombinációit, variációs lehetősé-
geit kutatta. a hagyományos technikákon, anyagokon túl új anyagokat
(pl. üveget, fémet, plexit, tükörlapokat) is felhasznált.
Julio Le Parc:
Bizonytalan – folytonos fény
(1962), fém,
drót és fa, 80×80 cm, New york, Collection albright-
Knox art Gallery
Yaacov Agam:
Kettős metamorfózis III.
(1968), olaj, alumínium, 124×186 cm, Párizs,
Pompidou Központ
Yaacov Agam:
Kettős metamorfózis III
.
Yaacov Agam különleges képeit zsaluszerűen összeállított alumí-
niumlapokra festette. Amikor a néző oldalirányban haladt el a mű
előtt, akkor a bordák egyik felülete láthatóvá vált, miközben a
másik eltűnt előle. Festményein tehát a geometriai formák asze-
rint váltogatták alakzatukat, hogy a befogadó szemből vagy ol-
dalról nézte őket. Ezt a folyamatot érzékeltetik a festményről kü-
lönböző nézőpontból készített fotók.
A GRAV csoport tevékenysége nem tekinthető egyedülálló jelen-
ségnek ebben az időben, más mozgalmak érdeklődésének közép-
pontjában is a fény és a mozgás állt. Közülük két társaság
emelkedett ki: a németországi Zero csoport és az amerikai E. A. T.
(Művészet és Technikai Kísérletek) társasága.
Düsseldorfban Otto Piene és Heinz Mack 1957-ben alapította
meg a Zerót, míg az E. A. T. társaságot 1966-ban Robert Rau-
schenberg, Billy Klüber és Fred Waldhauer hozta létre New
Yorkban.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 188
8/2/13 12:49: