Basic HTML Version
189
a Vizuális Művészeti Kutatócsoportéval rokon törekvéseket figyelhe-
tünk meg az
op-art
és a
kinetikus
irányzatoknál is.
az op-art az angol
optical art
rövidített alakjából származik, jelen-
tése: ’optikai művészet’. Mint más, eddig bemutatott irányzatnak, en-
nek is mélyre nyúltak a gyökerei. előzményeit az orfikus kubizmusban,
a futurizmusban, a konstruktivizmusban, a dadaizmusban, valamint a
Bauhaus szellemében dolgozó Moholy-Nagy László és Josef alberts
művészetében kell keresnünk.
első jelentős, nagy sikert arató kiállításukat Párizsban rendezték meg
1955-ben a Denise rené (döniz röné) Galériában
Mozgás
címmel. a be-
járatnál a következő feliratot olvashatták a látogatók:
„A tárgyakat kérjük
megérinteni”.
ez a felszólítás egyértelműen jelezte a kiállítók szándékát:
a nézők aktív részvételére számítottak.
az op-art művészeit
a szem zikai működése,
a
látás és az érzé-
kelés lélektana
egyaránt foglalkoztatta. a
színek és a formák köl-
csönhatását kutatták.
absztrakt, geometrikus képeiket olyan optikai
illúziókra építették fel, amelyek a
mozgás látszatát
keltik.
az emberi szem megtéveszthetőségét maximálisan kihasználták és
egyben ki is aknázták, amikor a különböző geometrikus elemeket (kört,
négyzetet stb.) sűrűn megismételve, erőteljes színkontrasztokat alkalmaz-
va manipulálták a látványt. Vibráló kompozícióikkal nem csupán érzelmi-
lelki, de fiziológiai hatást is kiváltottak a szemlélőkből. a mozgás (illetve
annak illúziója) munkáik alapelemét képezte, központi szerepet töltött be
művészetükben, ezért az op-artot sokan a kinetikus művészet egyik vál-
tozatának tekintik.
az optikai művészet legjelentősebb alkotói: Victor Vasarely (1908–
1997), Jean Tinguely (zsan tangli; 1925–1991), Jesús rafael Soto (1923–
2005), yaacov agam (jakov agam; sz. 1928), Bridget riley (bridzsit rájli;
sz. 1931) és yvaral (ivárál; 1934–2002, eredeti nevén Jean-Pierre Vasarely,
Victor Vasarely fia) koruk ünnepelt művészei voltak, de máig sem csök-
kent népszerűségük.
a svájci (amerikai)
Jean Tinguely
metamechanikus szobraival (ame-
lyeket önmaga haszontalan gépezeteknek hívott) lepte meg a közön-
ségét. ezeknek a klasszikus szobrok paródiáinak tekinthető, furcsa tár-
gyaknak egyetlen fontos szerepet szánt: a mozgást voltak hivatottak
megjeleníteni. egyik ilyen masinája (a
Métamatic
című) festményeket
gyártott, míg más gépezetei (pl. a
Tisztelet New Yorknak
) önmagukat
semmisítették meg.
Jean Tinguely:
Kerekeim
(1960–1961), kinetikus szobor,
103×75×40 cm, Budapest, Ludwig Múzeum
Jean Tinguely – Niki de Saint Phalle
(niki dö szen fall):
Sztravinszkij-szökőkút
(1982–1983), 1650×35×3600 cm, Párizs
A Sztravinszkij-szökőkút egy másik szobra
Tinguely feleségével közösen készítette a párizsi Pompidou
Központ közelében található
Sztravinszkij-szökőkut
at.
Figyeld meg a Joan Miró játékos alakzataira emlékezte-
tő, poliuretánból mintázott szobrokat! Készíts te is hasonló,
mókás gurákat papírmaséból!
a kifejezés a görög
kineiszthai
szóból származik, je-
lentése: ’mozgás’. Önálló műfajjá csak az ’50-es évek-
ben vált, de előzményei már a ’20-as évekre vezethe-
tők vissza. alkotói olyan mobilokat készítettek,
amelyeket az emberi kéz, a levegőáramlatok (szél),
mechanikai eszközök vagy az elektromos áram segít-
ségével hoztak mozgásba. a hangsúlyt mindig a
mozgásra, illetve a mozgás látszatát keltő illúziókra
fektették. Nagy szerepet szántak a fény-, a hang- és a
színeffektusoknak is. a kinetizmus és az op-art között
több közös vonás is felfedezhető. Jelentősebb képvi-
selői: alexander Calder, Jean Tinguely, yaacov agam,
Jesús rafael Soto, Nicholas Schöffer és Magyarorszá-
gon Harasztÿ István.
Kinetikus művészet
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 189
8/2/13 12:49: