Basic HTML Version
29
a fényképek sajátos válfaját képviselik a
fotogramok,
amelyek előállítá-
sához fényképezőgépre sincsen szükség. a fotogram lényegében úgy
készül, hogy a fényérzékeny fotópapírra különböző tárgyakat helyez-
nek, és rövid ideig megvilágítják őket, azután előhívják a képet. a tónus-
fokozatokat a megvilágítási idő mértékével szabályozzák.
a dadaisták különösen kedvelték a fényképezéshez kötődő techniká-
kat. Man ray (1890–1976) és Christian Schad (1894–1982) az elsők között
alkalmazták a fotogramot a művészi kifejezés eszközeként.
a Bauhaushoz kötődő
Moholy-Nagy Lászlót
is érdekelte ez az eljárás,
melynek felhasználási területeit tovább bővítette. Népszerű, 1927-ben
megjelent
Festészet, fényképészet, lm
című könyvében külön fejezet-
ben írt erről a témáról, és kiemelte a fényképezés alkalmazási lehetősé-
geinek sokszínűségét.
a képzőművészetben a 20. század második felére már teljesen általá-
nossá vált a fotóhasználat. a fényképeket önállóan vagy más technikák-
kal (pl. szitával, xeroxszal) kiegészítve és vegyítve is alkalmazták. Később
a digitális technológia megjelenése soha nem látott távlatokat nyitott
szinte valamennyi művészeti ágban.
a magyar képzőművészek közül többen – pl. Pauer Gyula, erdély Mik-
lós, Károlyi zsigmond, Gémes Péter, Maurer Dóra – használták fel és ki a
fényképezés nyújtotta új alkotói módszereket.
a szobrász, performansz és látványtervező művészt,
Pauer Gyulát
konceptuális elmélete, a
„pszeudo”
késztette különböző fényképhatá-
sú művek létrehozására. a pszeudo jelentése ’hamis’, ’nem valódi’, ’ál’,
vagyis az egyes alkotásai nem annak látszanak, amilyenek valójában.
először a szobrászat területén, majd a konceptuális és fotóművekben,
később a színházi díszlet- és látványtervek során alkalmazta a pszeudo
elvét. Munkáival a látszat és a valóság közötti összefüggésekre, ellent-
mondásokra irányította a nézők figyelmét. Művésztársaihoz hasonlóan
a performanszjellegű akcióit fotósorozatokon örökítette meg.
Moholy-Nagy László:
Önarckép
(1922), fotogram
Pszeudo
(diákmunkák), Budapest, Városmajori Gimnázium
Pauer Gyula
(sz. 1941):
Pszeudo
(2008), olaj, vászon
A különböző tárgyak felületének fény-árnyék viszonyait kezdet-
ben úgy rögzítette, hogy papírlapot helyezett a domború felü-
letre, és szórópisztoly segítségével lefújta, majd a megszáradt la-
pot kisimította, így azon megmaradtak a tárgyak körvonalai,
illetve a nom gyűrődések. Máskor pedig olyan alkotásokat készí-
tett, amelyek első ránézésre fotónak látszódnak, majd amikor kö-
zelebb kerülünk a képhez, akkor jövünk rá, hogy az hiperrealista
módon festve van. Tudatosan manipulál, újra és újra elgondolko-
dásra készteti a nézőt. Nála a manipuláció festészeti eszközből
témává válik. A képzőművészet területén a pszeudo-probléma
Pauert az elképzelés megvalósítását háttérbe szorító vagy akár
szükségtelennek tartó konceptuális művészethez vezette el.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 209
8/2/13 12:50: