Basic HTML Version
22
Maurer Dóra:
Görbült sík, szárnyas
(1996), pozdorja, akril, 82×320 cm, Budapest, Ludwig
Múzeum
festőművész, az európai kortárs művészet legjelentősebb alkotóinak egyike. Pályája
kezdetén (a 1970-es években) a hiperrealizmus irányzata ragadja magával. Bizonyos
értelemben művészetében a fotórealisztikus formajegyek mindvégig megőrződnek.
a ’70-es években az aluljárók, a földalatti és a metró rideg hangulatát ábrázolja. Ko-
loritja a képek hangulatához illően visszafogott, fekete-fehér fényképek világát idé-
zik. a ’80-as évek elején témát vált, a szociografikus érzékenység helyét a vallási jel-
képek foglalják el (pl.
Ünnep I–IV.
című sorozata). a ’80-as évek végén pedig rálel arra
a kontrasztos, mindössze három színre – a feketére, a fehérre és az erőteljes sárgára
– épülő, aszimmetrikus kompozíciós módszerre, amely akkoriban szinte mindegyik
festményét jellemzi. ennek a sárga-fekete korszakának kiemelkedő darabja a
Kútbanéző
című műve, amelynek egyetlen szereplője az elidegenedést, a rideg, ki-
szolgáltatott magányt testesíti meg. a fehér, kontúrrajzos alakok sokszor jelennek
meg más képein is, amelyek testetlenségük révén mindig téren és időn kívül mo-
zognak. a nemzetközi és egyben hazai sikere az 1990-es velencei Biennálén bemu-
tatott munkáival tetőzik. 2004-ben igen szuggesztív portrésorozatot fest a Móricz
zsigmond téri fedélnélküliekről
Arcok a körtérről
címmel. Mostanában kör kompozí-
ciókat készít. ezeken a hétköznapok pillanatait örökíti meg oly módon, hogy szerep-
lői (pl. családtagjai, folyóparton heverő férfialak, beszélgető múzeumőrök, esőben
sétáló gyermek) valamennyien időn túliak, az örökkévalóság síkján mozognak.
az 1970-es évek óta a magyar képzőművészeti élet egyik meghatározó alakja. a con-
cept art, a geometrikus absztrakció jeles képviselője. alkotótevékenysége mellett ta-
nít is, így tanárként pályatársaira is nagy hatást gyakorol. Több műfajban tevékeny-
kedik: a festményeken kívül grafikákat, fotókat, filmeket, kollázsokat, installációkat is
készít. absztrakt művészetének meghatározó eleme a geometria, különösen a szín-
elmélet területéből kiinduló festészet érdekli. az érzékelésről szóló elméletek fel-
használásával készülő művei olyan játékos kísérletek, amelyek a megfigyelő tudós
hozzáállását tükrözik. alkotói módszerére egyébként is jellemző az állandó vizsgáló-
dás, a frontálisan felfogott felületek torzítása, a variációk létrehozása hasonló témára,
az ún. formázott vásznak alkalmazása. Némelyik festményét „csak” kváziképnek ne-
vezi, utalva a kísérletező szándékára. Ő maga így vélekedik minderről:
„Van bennem
némi ellenszenv korunk kész művészeti termékei iránt, haszontalannak érzemmaradan-
dóságukat. […] A tényleges megvalósítás nem bír végleges jelentőséggel.“
festőművész, a ’60-as évek közepén induló neoavantgárd művészgeneráció jelen-
tős alakja és az Iparterv-csoport tagja. alkotótevékenysége mellett tanít is, így ta-
nárként pályatársaira is nagy hatást gyakorol. Művészete – különösen pályája kez-
detén – az ún. női elem (pl. varrott képek, textilapplikációk), a művész-nőiség
felvállalásáról tanúskodik. a ’60-as évek végén fedezi fel azokat a balatonudvari te-
metőben található szív alakú sírköveket, amelyek festészetének központi motívu-
mává válnak. ezek az íves formák hosszú időre meghatározzák kompozícióinak
formavilágát. 1969 körül már nemcsak síkban gondolkodik, hanem a vászondom-
borítás és textilapplikációk formájában a plasztikus alakítás is megjelenik alkotásai-
ban. a kezdetben festetlen műveket, a nyers, vászonszerű anyagok barnás tónusait
fokozatosan egyre gazdagabb kolorit, majd szivárványszínek követik. Később a sír-
kőmotívum redukált formájának variációit sokszorosított grafikai lapjain láthatjuk vi-
szont. a ’80-as és ’90-es években továbbra is szerepel anyaghasználatában a szőtt
len- és kendervászon, amelyek néha nyersen, gyűrve, domborításként kerülnek a
szivárványszínekben pompázó alapra, néha pedig festve Mőbiusz-szalagként teke-
regve válnak önálló alkotássá.
Fehér László (sz.
)
Maurer Dóra (sz.
)
Keserü Ilona (sz.
)
Fehér László:
Kútbanéző
(1989), olaj, vászon,
250×180 cm, Magyar Nemzeti Galéria
Keserü Ilona:
Közelítés I.
(1969), olaj, vászon,
120 × 170 cm, Pécs, Modern Magyar Képtár
A
Közelítés I.
című kép íves motívumait sírkövek formája inspi-
rálta. A téma felfedezésére a művésznő így emlékezett vissza:
„A balatonudvari temető szív alakú sírkőformái 1967-ben jelentek meg
képeimen, egy Balaton körüli kirándulás után másnap. Nem először
láttam akkor a sírköveket, de azonnali erős indítékot éreztem, hogy
özönével fessem ezeket a formákat, minden változatukkal együtt,
amelyek kisebb-nagyobb méretben, szép, időmosott, romlékony mész-
kőből úgy jelentek meg akkor előttem, hogy hirtelen nem volt semmi
közelibb, fontosabb számomra a világon, mint ezek a gömbölyödő,
ívelt, két- vagy háromkaréjos, nagy, földbeásott kő-sütemények.”
Keserü Ilona:
Mőbiusz gubanc
(Színváltó)
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 220
8/2/13 12:50: