Basic HTML Version
3
Giorgione, a titokzatos velencei
Giorgione (dzsordzsóne) alkotásainak többségét titokzatos rejtély öve-
zi. a legtöbb festményén a tájképi környezet kap hangsúlyos szerepet.
ezzel az akkoriban merész újítással megteremtette az önálló tájképfes-
tészet műfaját, ugyanis a táj, amely korábban csak háttérként szolgált,
az ő festményein témává vált. Stílusát az álomképszerű táj és a sze-
replők elmosódó körvonala jellemzi. a lágy kontúrokat az aprólékos
ecsetvonásokkal kidolgozott fokozatos tónusátmenetekkel érte el.
„Olyan lágy ecsetkezelést fedezett fel a színezésben, amilyen előtte nem lé-
tezett; el kell ismerni, hogy ecsetvonásai nyomán hús és vér született, de
olyan pasztózusan és könnyedén, hogy már nem is festői alkotásnak, ha-
nem valóságnak nevezhetjük”
(Marco Boschini, 1674)
.
Képein hangsú-
lyos szerepet kapott a szín is. a giorgionizmus lényege, hogy a téma és
a kompozíció csak ürügyként szolgált a festő művészetében, ugyanis
festményeinek főszereplőivé a színeket tette, és a színekkel érzelmeket
is kifejezett. Vasari szerint Giorgione közvetlenül a természet után dol-
gozott, és vázlat nélkül, azonnal a vászonra festette fel a kompozíciót.
Leghíresebb műve, a
Vihar
még a szakemberek körében is fejtörést
okoz. egy idillikus tájat látunk, melynek előterében egy korabeli divat
szerinti, díszes ruhába öltözött, botra (talán pásztorbot?) támaszkodó
férfi áll, aki álmodozva néz a távolba, a ruhátlan asszony pedig egy cse-
csemőt szoptat. Csendet, nyugalmat és boldogságot érzünk még eb-
ben a pillanatban. a békés nyugalmat a távolból közeledő, fenyegetően
sötét felhők zavarják meg, a vihar kitörni készül. a villám fénye megvi-
lágítja a háttér házait, a hidat és a folyót. a szereplők mozdulataiból és
merengő arcvonásaiból nehéz kiolvasni a cselekményt.
Polgári neve zorzi vagy Giorgio da Castelfranco.
a Giorgione (a nagy Giorgio) nevet akkor kapta, ami-
kor már elismert festő volt, de a név egyben daliás
termetére is utal. Híres és rejtélyekkel teli festmé-
nyekből álló életművét mindössze tíz év alatt alkotta
meg. Életéről keveset tudunk, élettörténetének
egyetlen forrása Giorgio Vasari írása. Tőle tudjuk,
hogy mestere valószínűleg a Velencében élő
Giovanni Bellini volt. 1500-ban Velencében tartózko-
dott Leonardo, akinek a festészete valószínűleg mély
benyomást tett Giorgionéra – de nemcsak őrá, ha-
nem a velencei festők többségére is, akik Leonar-
dótól lesték el a sfumato technikáját. (Leonardo 1500
körül járt Velencében.) 1508-ban már saját festőmű-
helyt vezetett, ahol tanítványa volt Tiziano is, akivel
több festményt is közösen készítettek el. Témaválasz-
tására nagy hatással volt a neoplatonikus filozófia és
a bukolikus költészet elterjedése. Több festményén is
megfigyelhető, hogy nem a cselekményre, hanem a
romantikus, melankolikus hangulat érzékeltetésére
helyezte a hangsúlyt.
Legismertebb festményei
A három lozófus
(1505 kö-
rül), a
Vihar
(1506 körül),
A pásztorok imádása
(1504
körül),
A háromkirályok imádása
és az utolsó műve,
az
Alvó Vénusz
(1510). Ígéretes művészi karrierjét egy
pestisjárvány törte ketté. Halála után a megkezdett
műveit két kiváló tanítványa, Tiziano és Sebastiano
del Piombo fejezte be. Néhány művének eredetét
még ma is vitatják, ugyanis a legtöbb képét nem
szignálta.
Giorgione (
– )
Ahány szakértő, annyiféle megfejtés
– avagy eltérő véle-
mények a
Vihar
című kép szereplőiről:
• Ádám és Éva látható a képen az Édenből való kiűzetés után.
A vihart érzékeltető sötét égbolt az Úr haragját, a villám az an-
gyal lángoló kardját, a közöttük lévő két törött oszlop pedig a
halált jelképezi (Salvatore Settis, 1978).
•
„Kisméretű tájkép vásznon, viharral, cigányasszonnyal meg egy
katonával, Zorzi de Castelfranco kezétől származik”
– jellemezte
a festményt egy velencei nemesúr, Marcantonio Michiel.
• George Byron, a költő szerint a festő és családja van a képen.
(Lehet, hogy a festő önmagára és a feltételezések szerinti tör-
vénytelen születésére utal a képen?)
• Egyesek szerint az Egyiptomba menekülő Szent Családot látjuk.
• Más feltételezés szerint egy nimfa szoptatja fiát, miközben
Mercurius őrzi őket.
Az eltérő vélemények miatt teljes bizonyossággal még ma sem
állíthatjuk, hogy mi a kép témája, és kik a tágas tájképi környe-
zetbe helyezett szereplők. Allegorikus alakok vagy valódi szemé-
lyek? Bibliai vagy mitológiai szereplők? Bárhogyan értelmezhet-
jük, mert a kép varázsa nem a szereplők személyéből, hanem a
természet hatalmát és a sejtelmes, romantikus hangulatot érzé-
keltető festői stílusból ered. Egy röntgenvizsgálat is bizonyítja,
hogy a fér , a nő és a csecsemő nem központi motívumai a kép-
nek, ugyanis a bal oldalon álló fér helyére eredetileg egy ruhát-
lan fürdőző nőt kezdett el festeni Giorgione.
Véleményed szerint melyik állítás állhat a legközelebb a
valósághoz? Szerinted kik lehetnek a kép szereplői?
Giorgione:
A vihar
(1506 körül), olaj, vászon, 82×73 cm, Velence, Gallerie dell’accademia
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 30
8/2/13 12:42: