Basic HTML Version
31
Az akt ábrázolása
az emberi test szépségét hangsúlyozó ruhátlan test ábrázolása (az akt)
a Kr. e. 5. században jelent meg a görög szobrászatban. ezek a tökéletes,
ideális arányú szobrok nemcsak a test szépségét, hanem a lelki harmó-
niát is kifejezték. a középkorban szinte teljesen eltűnt az akt a művészet-
ből, ugyanis a kor felfogása szerint a meztelenség a megalázottságot
és a szégyent jelentette. a reneszánsz ismét felfedezte az emberi test
szépségét. a ruhátlan testről készült tanulmányrajzok a művészképzés
nélkülözhetetlen részét alkották. „
De hát ahhoz, hogy felöltöztessünk egy
embert, először meztelenül kell lerajzolnunk, aztán lehet csak lepelbe bur-
kolni”
– vélekedett alberti. a reneszánsz idején egyre több festményen
örökítették meg ruhátlanul a mitológiai és a bibliai történetek szereplőit
(Vénusz, Diana, Danaé, ádám, Éva stb.).
Hasonlítsd össze Giorgione és Tiziano festményét! Emeld ki a legfeltűnőbb hasonlóságot
és különbséget! Az összehasonlítás szempontjai: a műfaj, a téma, a helyszín, a térkitöl-
tés módja, a térmélység, a kompozíciós rend, a szereplők kidolgozása, Vénusz testtartása és
arckifejezése, a színek harmóniája.
Tiziano Vecellio
(ticiánó vecsellió; 1490–1576):
Urbinói Vénusz
(1536), olaj, vászon, 119 ×165 cm,
firenze, uffizi Képtár
Tiziano festménye az urbinói herceg számára készült, és a feltéte-
lezések szerint a jelenet Urbino hercegének házasságkötésére
utalhat. A kép előterében a fehér lepedővel letakart vörösbársony
ágyon egy ruhátlan hölgy heverészik, miközben a háttérben két
nő talán a ruháit készíti elő. Valószínű, hogy nem a szerelem is-
tennőjét ábrázolja, hiszen sem Cupido, sem az aranyalma nincs
a képen. Lehet, hogy csak a festő egyik modellje volt, és az isten-
női szerepet csak utólag ragasztották rá? Lehet, hogy csak egy
műtermi jelenet részesei vagyunk? Vajon mit fejez ki a hölgy ha-
nyag, érzéki testtartása? Kézmozdulata és a kép nézőjére irányuló
tekintete vajon szemérmes vagy inkább kihívó? Egyesek a házas-
társi hűség és a szerelem allegóriájának tartják a képet. Erre utal-
hatnak az ablak előtt álló kelengyeládák, a rózsacsokor és a hűsé-
get szimbolizáló alvó kutya.
Fokozza az intim hatást a gyűrött lepedő, a félig elhúzott függöny
és a háttérben szorgoskodó két szobalány. Az ágy mögött lát-
szódó, perspektivikus rövidülésben megfestett padló vonalai
az ablaknyíláshoz vezetik a tekintetet, ahonnan a kék égboltra
és a velencei lagúnákra nyílik kilátás.
Tiziano festői stílusának jellegzetessége, hogy többnyire egy vö-
rös színnel lealapozott vászonra ecsettel vázolta fel a főbb körvo-
nalakat. Ezután akár több hónapig is a fal felé, befelé fordította
a vásznat, és csak később festette meg a részleteket. Az árnyala-
tokat több helyen úgy hozta létre, hogy az ujjával dörzsölte szét
a festéket, amitől a fények és az árnyékok szinte észrevétlenül ol-
vadtak egymásba. A kép készítésének utolsó stádiumában már
többet festett az ujjával, mint az ecsettel. Tipikus kompozíciós fo-
gása volt, hogy a kép főszereplőit kiemelte a kép környezetéből –
olyan nagy méretben festette meg őket, hogy szinte szétfeszítik
a kép keretét.
Tiziano legismertebb alkotásai:
Flóra
(1515 körül),
Égi és földi sze-
relem
(1515),
Mária mennybemenetele
(1516–1518),
Bacchus és
Ariadné
(1522–1523),
Vénusz és az orgonista
(1550 körül). 1533-
tól V. Károly császár udvari festőjévé nevezték ki, akiről számos
portrét készített.
Giorgione:
Alvó Vénusz
(1510),
olaj, vászon, 108×175 cm, Drezda,
Gemäldegalerie
A legtöbb vélemény szerint ez Giorgione
legszebb alkotása. A festményt valószí-
nűleg Tiziano fejezte be, amikor az 1510-
es pestisjárványban Giorgione váratlanul
meghalt. Az ő stílusára utal a fehér bro-
kát nyugtalanul csillogó felülete.
Giorgione Vénuszának érzékien elnyúló
meztelen teste nem kihívó, sőt inkább
a szűzi tisztaságot és a naiv bájt fejezi ki.
Lágyan hajló formái tökéletes összhang-
ban állnak a táj domborulataival,
a lágy tónusátmenetek miatt szinte bele-
olvadnak a természeti környezetbe.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 31
8/2/13 12:42: