Basic HTML Version
32
a reneszánsz portréfestők nem fényképszerű hasonlóságra töreked-
tek. a külső karakter bemutatásán túl célul tűzték ki a jellemábrázo-
lást és az egyéniség hangsúlyozását is. a korai reneszánszban inkább
a személytelenebb, merev hatású profilnézeti ábrázolást kedvelték.
a 15. század elejétől kezdték el természetesebben és közvetlenebbül,
háromnegyedprofilból vagy elölnézetből ábrázolni a modelleket. a ko-
rai portrékon a határozott kontúrok alkalmazása miatt a részletek élesen
elkülönülnek egymástól, és jellegzetes az egyszínű háttér alkalmazása.
az érett reneszánsz időszakában készült festményeken már enteriőrök
és tájképek részleteit is láthatjuk a portrék háttereként.
Jellemábrázolás a reneszánszban
Antonello da Messina
(messzina; 1430–1479):
Ismeretlen
férfi képmása
(1475), olaj, fa, 36×25 cm, London, National
Gallery
a) A befoglaló forma
arányainak megfigyelése és felvázolása halvány vonalakkal.
figyelj a negatív térre (háttér) is!
b) Segédvonalak
elhelyezése az arcon: az arc kö-
zépvonala, a szem, az orr, a száj és a fül egymáshoz viszonyított aránya és elhelyez-
kedése. az arcrészletek kidolgozása, jellegzetességek megfigyelése (esetleg ki-
hangsúlyozása).
c) Tónusozás.
a megvilágításnak megfelelő ön- és vetett árnyékok
alkalmazása plasztikussá teszi a formát. a festők az oldalról érkező megvilágítást
(a surlófényt) alkalmazták általában, mert a részletek így emelkednek ki a legjob-
ban.
d) Ellenőrzés.
Távolabbról nézve hasonlítsd össze a látványt és a rajzodat, így
jobban észreveszed a hibákat!
A portrérajzolás lépései
Rajzold/fesd meg látvány után vagy fénykép alapján az
önarcképedet! A külső tulajdonságok bemutatása mellett
törekedj a jellemábrázolásra is! Alkalmazd a színek han-
gulatkeltő szerepét és egyes jellegzetes részletek kihang-
súlyozásának lehetőségeit!
Albrecht Dürer
(1471–1528):
Önarckép
(1498), olaj, fa, 52×41 cm, Madrid, Prado
Dürer, a nürnbergi születésű német festő és gra kus, Strasbourg és Bázel után Velencébe ment tanul-
mányútra. Az itáliai művészettel való találkozása nagy hatással volt későbbi munkásságára. Különö-
sen Donatello, Bellini és Mantegna életfelfogása és stílusa befolyásolta művészi fejlődését. Elsősorban
az akt ábrázolása, a perspektíva szabályainak megismerése érdekelte, és sok portrét – köztük több ön-
arcképet is – festett. Sokat foglalkozott az emberi test arányaival és valósághű ábrázolásával, valamint
a bibliai történetek és a szentek életének megjelenítésével. Rengeteg tanulmányrajzzal és magyarázó
ábrával próbálta megfogalmazni a szép és tökéletes emberi test arányait és törvényszerűségeit.
Dürer újszerű portréban mutatta be magát. A korábbi években hagyományos egyszínű háttér helyett
egy táj részletét is a portré mellé festette, ugyanis a kép jobb oldalán a nyitott ablakon egy németal-
földi tájra látunk. Az önarcképre írt évszám alatt a következő felirat olvasható:
„Saját magamról festet-
tem huszonhat éves koromban.”
A festményről egy elegáns, divatos viseletbe öltözött, magabiztos
testtartású, sikeres – ám ugyanakkor érzékeny és vívódó lelkialkatú – művész tekint ki a kép nézőjére.
„A természet növésben és felépítésben feltűnő termettel áldotta meg, amely méltó volt a benne lakozó
nagyszerű szellemhez […] Kifejező volt a feje, ragyogó a szeme, tekintélyes az orra […] kissé hosszú
a nyaka, széles a mellkasa, izmos a teste, erőteljes a combja és a lábszára; az ujjainál nomabbat elkép-
zelni sem lehet. A beszéde pedig olyan kellemes és szeretetre méltó volt, hogy aki hallgatta, azt kívánta,
bár sose hagyná abba”
– írta róla egy kortársa, Joachim Camerarius.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 32
8/2/13 12:42: