Basic HTML Version
54
a barokk szobrászat szülőhazája az építészethez hasonlóan Itália volt.
a szobrászok többnyire bibliai és mitológiai történeteket és allegorikus
témákat dolgoztak fel. az uralkodók, a pápák és a szentek ábrázolásá-
nak elterjedésével jelentőssé vált a portrészobrászat is. a legnagyobb
megbízásoknak az
oltárszobrok,
a
síremlékszobrok
és a
köztéri kutak
számítottak, és egyre népszerűbbé váltak a
körplasztikák.
A barokk szobrok fő jellemzői:
dinamikus kompozíció, erős fény-ár-
nyék kontrasztok, anyagszerűen megformált felületek, színpadias be-
állítások, szenvedélyes mozdulatok és a patetikus érzelmek ábrázolása.
a szobrászok kedvelték a márvány természetével ellenkező, de ugyan-
akkor valósághű hatást keltő aprólékos kidolgozást és a szenvedélyes
mozdulatok megformálását.
a barokk szobrászat szinte összes jellemző vonása megfigyelhető
Lorenzo
Bernini
Dávid
című szobrán. a megfeszülő, lendületesen el-
forduló test, az összeszorított száj, a szúrós, haragos tekintet a parittya
kilövése előtti koncentrációt jeleníti meg. a tetőpontjára jutott dinami-
kus mozdulat megformálásával olyan feszültség keletkezett, melynek
feloldása a cselekvés továbbgondolásával jöhet csak létre. a bátorság
és az erő ellentéteként Dávid lába előtt egy hárfa hever, ami arra utal,
hogy ifjúkorában Saul muzsikusaként ő űzte el hárfajátékával a király
gonosz szellemét.
Szobrászat
Lorenzo Bernini:
Dávid
(1623–1624),
márvány, 170 cm, Galleria Borghese, róma
Lorenzo Bernini:
Szent Teréz eksztázisa
(1647–1652),
márvány, róma, a Santa Maria della Vittoria-templom
oltárszobra
Az oltárszobor a karmelita apáca, Szent Teréz (1515–1582) cso-
dálatos látomását jelenítette meg. Könyvében ezt írta:
„ekkor
egy angyalt pillantottam meg magam mellett hús-vér alakban,
s az angyal kezében tüzes végű aranynyilat; úgy tetszett, hogy
sokszor egymás után szíven szúrt vele, s éreztem, mint járja át
egész bensőmet. Feljajdultam kínomban, s ez a fájdalom olyan
kimondhatatlanul édes volt, hogy azt kívántam: bár sose érnének
véget gyötrő szenvedéseim! Oly nagy volt a fájdalom, hogy kiál-
tanom kellene, s oly nagy a gyengédség, mit e hatalmas fájdalom
hoz rám, hogy nem kell kívánnom megszűntét. Nem testi, lelki
a fájdalom”.
Az angyal és Szent Teréz alakja egy márványfelhőn nyugszik.
Mivel a márványtömböt a háttérhez erősítették, úgy érezzük,
mintha lebegnének. A valószínűtlen, csodálatos hatást fokozza
a felülről jövő megvilágítás és az aranyló, csillogó sugárkévék,
melyek földöntúli fényként ragyogják be a testeket. Szent Teréz
arca elragadtatását és az Isten iránt érzett hatalmas szeretetét
fejezi ki, szemét lehunyja, feje az önkívületi állapottól hátraha-
nyatlik. Az angyal gyengéden, mosolygós arccal közelít feléje.
A jelenet izgalmát fokozzák a kavargó, nyugtalan ruharedők,
melyek szinte egybeolvadnak a felhő rétegeivel. Az erősen ki-
domborodó részleteket elárasztja a fény, a mélyedések ugyan-
akkor sötét árnyékban maradnak. A fény-árnyék kontraszt,
a szenvedélyes érzelmek ábrázolása és a kifejező mozdulatok
mozgalmassá teszik a kompozíciót. Teréz fájdalmának ellenére
a szobor örömöt és boldogságot áraszt. Az angyal nyíllal a ke-
zében a szerelmet ébresztő Ámort juttatja eszünkbe, aki a
mennyei szerelem és boldogság nyilát dö az apáca szívébe.
Hasonlítsd össze
Bernini
Dávid
és Müron
Diszkoszvető
című
szobrát! (Szempon-
tok: téma, kompozíció,
anyaghasználat, kidol-
gozás.)
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 54
8/2/13 12:43: