Basic HTML Version
6
Vermeer kedvelt kompozíciós módszerének megfelelően a kép törté-
nete egy szobabelsőben játszódik. Balról érkező fény világítja meg az
enteriőrt, de az ablakot nem látjuk, mert egy színházi függöny mód-
jára összefogott, szőnyegszerű függöny takarja. Szerepe az – akárcsak
a színházban –, hogy elválassza a nézőket a jelenettől, ahol a festő ép-
pen az ablak előtt álló lányt festi. Nem egyszerű portré készül, hiszen
allegorikus ábrázolásról, a művészetek jelképes formáinak felsorakoz-
tatásáról van szó, melyben Vermeer a festészet elsőbbségére helyezi
a hangsúlyt. a festő modelljét a dicsőség jelképe, a babérkoszorú ko-
ronázza, kezében a hírnév szimbólumaként trombitát és egy vaskos
könyvet tart. az asztalon a színházra, zenére, építészetre, szobrászatra
és költészetre utaló tárgyak hevernek (maszk, gipszöntvény, nyitott fü-
zet építésztervekkel vagy partitúrával). a hátteret Németalföld 17 tarto-
mányát ábrázoló térkép adja, jobb sarkában a Habsburgok jelképével,
a kétfejű sassal. Vermeer szinte kizárólag enteriőröket festett. a képek
kompozíciója nagyon hasonló: a nyitott ablak mindig a bal oldalon lát-
ható, és az erős fény innen árad szét a szobában. a tökéletes perspekti-
vikus hatás elérése érdekében
camera obscurá
t (lyukkamerát) használt,
tehát a művészi munkájával segítette az optikai kamera tökéletesítését
és elterjesztését.
fotografikus hatású képei a valóságos tér érzetét keltik, de a képbe
nem léphetünk be, mert megzavarnánk az aprólékosan kiszámított
kompozíciós egyensúlyt.
Vermeer, az enteriőrfestő
Vermeer van Delft:
A festőművészet
(1670 körül), olaj, vászon, 120×100 cm,
Bécs, Kunsthistorisches Museum
Vermeer van Delft:
A zenelecke
(1664 körül), olaj,
vászon, 74×64,5 cm, London, Buckingham-palota
a holland festő életéről és tevékenységéről keveset
tudunk. a festészet mellett műkereskedéssel foglal-
kozott – valószínűleg ezért ismerünk tőle csupán
negyven festményt. zsánerképein megjelennek a ze-
nélő társaságok, szülővárosának, Delftnek a látképe,
a hétköznapi tevékenységet végző hölgyek és az
egyszerű parasztasszonyok.
Vermeer művészetét találóan foglalta össze andré
Malraux
A csend hangjai
című művében:
„Vermeer
anekdotái nemanekdoták, hangulatai nemhangulatok,
érzéseiben nincs érzelem, jelenetei pusztán jelenetek, húsz
képe pedig nemábrázol, csupán egyetlen személyt, és ezek
ennek ellenére egyáltalán nemportrék. Úgy tűnik, mintha
modelljét mindigmegfosztaná személyiségétől […]”
Vermeer van Delft (
– )
Camera obscura
A camera obscura (kamera obszkúra) olyan fénytől védett do-
boz vagy egy sötét szoba, amelybe csak egy apró lyukon ke-
resztül jut be fény. A kis lyukon áthaladó fénysugarak a külső
látvány kicsinyített, fordított képét vetítik a nyílással szemközti
falra helyezett vászonra vagy papírra. A művész itt rajzolhatja
át a körvonalakat. A camera obscurát kezdetben segédesz-
közként alkalmazták a holland festők a 17. században, majd
a 18. században a velencei tájképfestők – pl. Canaletto – kép-
alkotásának elengedhetetlen kellékévé vált. A technika olyan
korszakalkotó újítás volt, hogy a mai fényképezőgépek is a
camera obscura elvén működnek.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 60
8/2/13 12:43: