Basic HTML Version
66
Zarándoklat Kythira szigetén
antoineWatteau (ántoánwattó; 1684–1721) festménye egymulatozással
eltöltött csodálatos nap végét ábrázolja. a szerelmesek éppen a Kythira
sziget elhagyására készülnek, miután fogadalmat tettek a Venus-szo-
bornál.
a színpadszerűen megfestett kép jobb szélétől egyetlen hullámzó
vonalat alkotva indulnak a szerelmespárok a kép bal széléig, a tenger-
parti öbölben várakozó kis csónakig. a háttérből sejtelmesen rajzolód-
nak ki a ködbe vesző magas hegycsúcsok. Néhány pár még enyeleg,
a középső pár hölgytagja vágyakozva visszatekint. a hullámzó vonal rit-
musát ismétlik meg a röpködő kis amorettek. a párok egymásba karol-
va haladnak, de a kép hangulatát mégis a mélabú hatja át. Talán azért,
mert az önfeledt mulatozással töltött nap vége az ifjúság és a földi élet
mulandóságára emlékezteti a társaságot.
a kép kidolgozása, hangulata és témája megfelel a kor ízlésének: az
idillikus természeti környezet, az élet örömeit hangsúlyozó, gondtalanul
csevegő és mulatozó társaság, az elegáns selyemruhákba öltözött ga-
vallérok és a kecsesen mozgó, tündérien szép dámák az akkor divatos
szabad életfelfogást hirdették. a képen igazából nem történik semmi
különös. Nem a cselekmény a fontos, hanem a téma játékos, könnyed
megfogalmazása, a boldog és gondtalan álomvilág kifejezése. „utánunk
a vízözön, élvezzük az életet”– mondták –, és ha tehették, nem gondol-
tak a jövőre, inkább a pillanatnak éltek. Watteau virtuóz festői stílusát
a lendületes vonalak, a gyors ecsetkezelés és a mozgalmas kompozíció
jellemezte, amely lehetővé tette az idillikus pillanat megörökítését.
A rokokó könnyedség és szeszély
Antoine Watteau
: Zarándoklat Kythira szigetén
(1717),
olaj, vászon, 129×194 cm, Párizs, Louvre
A kép ihletője valószínűleg Florent Dancourt ( oran dankur) 1700-
ban megjelent zenés játéka,
A három unokanővér
volt. A darab ar-
ról szólt, hogy a zarándokok ellátogatnak a Kythira szigetén álló
szerelem templomába, ahol a hiedelem szerint a szerelmesek
megtalálják a Venus által nekik szánt párjukat.
XIV. Lajos halálával (1715) véget ért franciaországban
a szigorú etikett szerinti életforma. a kötelező szer-
tartásosságot könnyedebb, már-már negédes visel-
kedés váltotta fel. a változások a művészetek terén is
éreztették a hatásukat. a rokokó stílus 1715–1780 kö-
zött terjedt el a francia királyi udvarban. Már az elne-
vezés kényeskedő, finomkodó hangzása is utal a stí-
lus játékos, kecses motívumaira és a túlzsúfolt,
túldíszített felületekre. a rokokó stílus névadó motí-
vuma az aszimmetrikus rajzolatú, lángnyelvekkel, stili-
zált növényformákkal övezett kagylómotívum (fran-
ciául:
rocaille
) volt. a rokokó
díszítőmotívumokat a túlburjánzó,
kecses, hajlékony vonalak, a kagy-
lómotívum C és S vonalú teker-
vényei és a
chinoiserie
(sinoázri)
– a kínai művészet hatását
mutató motívumok, pl. sár-
kány, főnix és egyéb keleti fi-
gurák – jellemezték.
A rokokó díszítőművészete
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 66
8/2/13 12:44: