Basic HTML Version
67
Az új életstílus és a viseletek
a párizsi előkelőségek bálokra jártak, zenés kerti mulatságokon vettek
részt, és idillikus szerelmi sétákat tettek. az új életstílus változást hozott
az öltözködésben is. a női ruha karcsúra fűzött derékvonala és mély
dekoltázsa a kor kacér, kihívó, törékeny alkatú nőideálját és negédes ter-
mészetét hangsúlyozta. Különleges divathóbortként a szoknya alá szé-
les abroncsvázat vettek fel. erősen kozmetikázták magukat. a hajukat és
a bőrüket fehérre púderezték, a szájukat rúzsozták, az erek vonalát kék-
kel emelték ki, majd különböző jelentésű szépségtapaszokat rajzoltak
a közlési szándéknak megfelelő helyekre, például a száj sarkába ragasz-
tott tapasz tudatta mindenkivel, hogy a hölgy „csókra vágyik”.
Jean-Honoré Fragonard
(zsán-onoré frágonár, 1732–1806):
A hinta
(1768), olaj, vászon,
81×64,5 cm, London, Wallace Collection
A kor életszemléletét jól tükrözi a következő történet:
„Szeretném […], hogy fesse meg Madame-t egy
hintán, amelyet egy püspök hajt. A legjobb lenne, ha engem úgy helyezne el, hogy e szép gyermek lábai-
nak hatósugarában maradjak – vagy még közelebb, ha ettől nagyobb hatást remél elérni a képpel”
–
írta megbízólevelében De Saint-Julien (dö szen-zsülien) báró 1766-ban a kor divatos festőjének. Ezt
a felkérést François Doyen (fránszoá doájen) méltatlankodva utasította el, de megemlítette Fragonard
nevét, aki még abban az évben megfestette a jelenetet – a megrendeléshez képest némi eltéréssel.
A báró hintán ülő szeretőjét nem püspök, hanem egy idősebb fér hajtja. A lány kacéran felemeli
a lábát, hogy papucsa a kép bal sarkába festett atal fér ölébe repüljön. A frivol jelenetet idillikus,
buja táj veszi körül, melyből feltűnően emelkedik ki a porcelánbabának látszódó, rózsaszín ruhás
lány. A kép hangulata a kor életfelfogását sugallja, mely szerint az élet játék, minden más szá-
mítás.
Fér - és női viselet
(1730 körül)
Piperkőc fér ak
A fér ak ruháit a régence (1715–1730) idején virágmintás se-
lyemből, aranybrokátból, damasztból vagy bársonyból szabták.
A kabátok szárnyait halcsonttal merevítették ki, ezért a deréktól
lefelé elálltak. A fehér ing fodros kézelőben végződött, a nyakát
csipkés zsabó díszítette. A világos színű selyemharisnya szárát a
térdnadrág fölé húzták, a térd fölött selyemszalaggal megkö-
tötték, majd visszahajtották. Lábukra magas sarkú csatos cipőt
húztak. Fehérre púderezett parókát hordtak, amelyet a tarkón
masnira kötött szalaggal fogtak össze.
A divatszínek és a ruhaanyagok is az új szemléletet tükrözték.
Nemcsak a nők, hanem a fér ak is a könnyű, lebegő virágmin-
tás selymeket, csipkedíszeket és a pasztell árnyalatokat kedvel-
ték. A legnépszerűbb halvány rózsaszín, halványlila és barack-
szín mellett különleges elnevezésű divatszínek is ismertek
voltak: a bolhafej és bolhahát szín vagy akár a nimfacomb, az
apácahas és a megmérgezett majom szín. A női viselet nélkü-
lözhetetlen kelléke volt a legyező.
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 67
8/2/13 12:44: