Page 130 - 7szinvirag_borito_sima.indd

A nagy varázsló és teremtményei

Földünk felszínének nagyobbik felét tengerek, tavak, folyók formájában víz borítja. Ezek a vizek a nap melegétôl szüntelenül párolognak. A levegôben így mindenütt és mindenkor van vízpára. Mi-nél melegebb a levegô, annál több apró szemcse fér el benne. Mikor azonban hi-deg van, a páraszemcsék igyekeznek kö-zelebb húzódni egymáshoz. Minél feljebb kerülnek, annál hidegebb lesz, és elôbb-utóbb szemmel is látható felhôvé ala-kulnak. Télen az apró páraszemcsék nem vízcseppekké állnak össze, hanem hókris-tályokká fagynak. Ezek oly változatos, oly gyönyörû alakot öltenek, hogy az ember csak bámul.

A hópehely csak egyike a nagy va-rázsló, a fagy látványos teremtményeinek. Gondoljatok csak az ablakokon „nyíló” jégvirágra! Mûvészkéz is nehezen tudná utánozni azokat a csodálatos rajzokat, amelyeket a fagy formál az ablakra ra-

kódó nedvességbôl. Mert a nedvességb – a vízbôl, a vízpárából – alkotja a na varázsló a többi teremtményét is. A jégv rágot éppúgy, mint a deret.

Az ám, a dér! Alighanem benneteket becsapott már néhányszor. Reggel kiné tek az ablakon, s látjátok: minden feh A háztetôk, a fák, a pázsit, még a föld i Mintha vékony hóréteg hullott volna éjjel. Azután, ha közelebbrôl is sze ügyre veszitek, rájöttök: nem hópelyh fedik a földet, hanem egészen apró, eg mástól alig megkülönböztethetô jé szemcsék. És nem is a magasból hullo tak alá, hanem idelent keletkeztek. Nyá hajnalokon a levegôben levô nedvess harmat formájában csapódik ki az éjj lehûlt tárgyakra. Télen a fagy dérré de meszti a lerakódó vízpárát.

Édestestvére a dérnek a zúzmara. Még dérnél is becsapósabb. Néha oly vastag r tegben rakódik a fákra, villanydrótokr

128