Page 131 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Zúzmara izzik törékeny ágon. Szirmát kibontja téli virágom. Hófehér csipkét bolyhoz a vad fagy.

Hályogos szemmel bámul az ablak. Cinke bóklász zúzmara-fûben. Panaszos hangja szól keserûen.

Fecske Csaba

Fehér, fehér

A hûségesek Cinkék

Szajkó, rigó, vörösbegy, nem hagy el, nem mond búcsút a nyár felhôivel. Ha hóviharral ránkszakad telünk, a völgyben itt borzonganak velünk.

Áprily Lajos

Az ablakomra jár a völgy fölött eledelért a vígan surranó raj. A repülésük százszor összeköt

túl minden tavaszt szomjazó bokorral.

Áprily Lajos

mintha órákon át havazott volna. A zúzma-rát a ködbôl varázsolja elô a fagy. Vesze-delmes is lehet. Leginkább a telefondrótok, villanyvezetékek számára. Avastag zúzma-raréteg súlya leszakíthatja ezeket a vezeté-keket.

Ám a legnagyobb ellenségünk mégsem a zúzmara, hanem a fagy legártalmasabb teremtménye, az ónos esô. Nemcsak a drótokat pusztítja, hanem az erdôket, gyü-mölcsösöket is, és életveszélyes jégpá-lyává változtatja az utakat. Az ónos esô apró szemû, komor téli esô. Cseppecskéi,

amíg hullanak, folyékonyak, de amint hideg földhöz, faágakhoz, drótszálakho csapódnak, szemvillanás alatt jéggé vál nak, odafagynak. A fákra például oly vas tag és súlyos jégréteg rakódhat így, hog az ágkorona recsegve szakad a földre. H azonban csak annyi jégréteg rakódik a ágakra, amennyit azok még elbírnak, cso dálatos látványban lehet részünk. Minth ezüstbôl volna, úgy csillog a fa a téli bo rongásban.

Berkes Péte Részlet a Várható idôjárás címû könyvébô