Page 159 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Az ostobán gyûjtött bölcsesség

Egyszer teknôsbéka koma azt gondolta magában: „Veszek egy hatalmas szárított tököt, összegyûjtöm benne a világ vala-mennyi bölcsességét, és majd meglátjuk, milyen lesz a világ bölcsesség nélkül. Bu-ta lesz, az biztos! A tököt meg felkötözöm egy magas fa legmagasabb ágára, ahol nem akad rá senki sem!”

Ahogy kigondolta, úgy is cselekedett. Bejárta a kerek világot, gyûjtötte, gyûjtö-gette a bölcsességet, és elrejtette a tök bel-sejébe.

Egy szép napon úgy gondolta, hogy most már összegyûjtötte a világ vala-mennyi bölcsességét, és nem maradt a földkerekségen egyetlen okos ember vagy okos állat sem.

A mellére kötötte a tököt, és elkezdett felmászni a fára. Jaj, de nehezen jutott elôre! A tök borzasztóan zavarta a má-szásban.

tek

– Mit csinálsz itt, teknôsbéka koma? – Fel akarom vinni ezt a tököt a fa tete jére.

– Akkor kösd inkább a hátadra, mer így sose jutsz fel! – tanácsolta a paraszt. A teknôsbéka megfogadta a tanácsot és hamar fel is jutott a magas fa legmaga sabb ágára. Nekilátott, hogy odakötözz a tököt, de hirtelen abbahagyta.

„Hát ez hogyan lehetséges? Úgy lát szik, maradt még bölcsesség a földön mert különben hogyan adott volna ez a ember bölcs tanácsot.”

Megharagudott teknôsbéka koma, leha jította a tököt a földre, és vele együt mindazt a bölcsességet, amivel megtöltöt te. A tök ezer darabra tört. Teknôsbéka ko ma meg mérgesen lemászott a fáról. Így jár az ostoba, aki el akarja rejten a világ bölcsességét.

Nigériai népmes