Page 162 - 7szinvirag_borito_sima.indd

160

A szünetben Dani és Pityu teniszlabdával fociznak az osztályteremben. Pityu szél-vészként száguld a padok között a labdá-val, Dani pedig utána, megpróbálja sze-relni.

– Hagyjátok abba! – kiáltja Juli. – Kü-lönben baj lesz!

De azok ketten rá se hederítenek és folytatják a focizást. Dani mindent elkö-vet, hogy megkaparintsa a labdát, és a já-ték hevében nekiszorítja a barátját az ab-laknak. Az ütközéstôl az ablakpárkányról leesik egy cserepes virág.

– Látjátok – csóválja a fejét Rezsô. – Ebbôl balhé lesz!

– Ne károgj! – kiált rá Pityu. Lehajol, összeszedi a szétszóródott cserépdarabo-kat és kidobja a szemeteskukába. Dani összekotorja a földet és a virágot, majd követi a barátját a szemeteshez. A mara-dék földet Pityu szétrugdossa a padlón, hogy egyenletesen szétszóródjon a terem-ben, így már alig lehet észrevenni. A töb-biek érdeklôdve figyelik a két barát tény-kedését.

– Mit bámultok? – morog Pityu. – Nem történt semmi különös.

– Egy virággal több vagy kevesebb, számít? – csatlakozik hozzá Dani. – Elment az eszetek! Szerintem – mielôtt Rezsô befejezhetné a mondat Zoli bácsi lép a terembe. A gyerekek leü nek a helyükre, elkezdôdik az óra. Az óra közepén a tanár bácsi kifújja orrát és a papír zsebkendôt a szemetes hajítja. Eközben felfedezi a cserép mara ványait és megkérdezi: – Itt meg mi történt?

Senki nem felel. Néma csend a tere ben. Kis idô múlva Rezsô felteszi a kez és így szól: – Pityu és Dani volt. Ôk tört össze.

– Vagy úgy! – néz Zoli bácsi Rezsôr – Jobban örültem volna neki, ha ôk kett mondták volna meg.

Nem ez az elsô eset, hogy Rezsô áru kodik.

Két nap múlva Réka pár percet késik iskolából. – Elaludt a mamám és nem ke tett fel idôben – kér bocsánatot.

Rezsô azonnal jelentkezik és m mondja is:

– Nem igaz! A péknél volt és édesség vett magának. A saját szememmel láttam

Somvirággal, kakukkfûvel

Somvirág, somvirág, aranysárga a világ. Kakukkfû, kakukkszó, kirándulni volna jó: fûzfasípot faragni, fûzfalóval lovazni,

árkon-bokron által, háton hátizsákkal

menni, mendegélni… este hazatérni: fûzfalovon kocogva, fûzfasípon tutogva, somvirággal, kakukkfûvel, kakukkszóval, tele szívvel.

Kányádi Sándor

A saját szememmel láttam